AZ ISIÁSZ GYÓGYTORNA MARADANDÓAN SEGÍT!

Az isiász nem egy kórkép, hanem egy orvosi gyűjtőfogalom, melybe több tünet beletartozik. Jellemzően alsó végtag felé kisugárzó panaszok együttese, melybe beletartozik a fartájéktól egészen a lábujjakig terjedő terület fájdalma, zsibbadása, gyengesége, és egyéb neurológiai tünetek. A köznyelv ezt ülőidegzsábaként szokta emlegetni, ám az isiász nem csupán az ülőideg (n. ischiadicus) gyulladását jelenti, hanem a medencetájékon kilépő idegek valamelyikének bántalmát takarja.

A gerincvelő, testünk központi idegrendszerének része, a csigolyák alkotta csontos csatornában fut, melyet egy burokrendszer és a gerincvelő-folyadék (likvor) is véd. A gerincvelő a második ágyéki csigolyánál véget ér, és a lentebbi gerincszakaszon az abból lefele futó idegszálakban folytatódik, ezt az idegszál-együttest nevezzük lófaroknak (cauda equina).

Ezek az idegek fonatokba állnak össze, és így lépnek ki a csigolyák melletti ideggyökökben, illetve – lentebb – a keresztcsonti tájékon. A kilépés után újra szétágaznak és lefutnak az adott szerv beidegzési helyéig (a kismedencei tájékon ez a húgyhólyag, a végbél, a nemi szervek, illetve az alsó végtag izmai).

Amennyiben ezek az idegfonatok, idegszálak bármelyik szakaszon irritálódnak/vagy becsípőd(het)nek, akkor különböző lesugárzó neurológiai panaszokat okoz(hat)nak, melyeket összefoglaló néven isiásznak nevezünk.

Mivel ez egy tág fogalom, amibe többféle ideg becsípődése, bántalma beletartozhat, kialakulásához is számos tényező hozzájárulhat. Leggyakrabban mozgásszervi eredetű okokkal találkozunk, de az isiász hátterében állhat egyéb neurológiai betegség, tumor, és egyéb elváltozás is.

Általánosságban elmondható hogy a mozgásszegény életmód, vagy – éppen ellenkezőleg – a gerincnek nem megfelelő (túl erős) fizikai megterhelés táptalaja lehet az isiász kialakulásának. Ha a gerincünk nincs megfelelően karbantartva (átmozgatva és megerősítve), akkor megborul a gerincet alkotó elemek (csontok, izmok, porckorongok, inak, idegek) statikája, tehát az ideális anatómiai helyzettől eltérő helyzetben fognak terhelődni. Ez hosszú távon többféle problémát tud okozni, egyrészt izomegyensúly-felborulást eredményezhet, másrészt a szalagok túlnyúlhatnak, a kisízületek elkophatnak. Mindez együttesen elősegíti a porckorongsérv kialakulását, ami az egyik leggyakoribb oka az isiász kialakulásának.

A helytelen táplálkozás, a dohányzás, túlzott alkoholfogyasztás is elősegítheti a mozgásszervi panaszok kialakulását, hiszen az izom-, a csont- és az idegszövetek működéséhez elengedhetetlen a megfelelő tápanyagok felszívódása és hasznosulása.

Az alsó gerincszakaszon a porckorongok elváltozásai igen gyakoriak a mai, alapvetően ülőmunkát végző társadalmunkban. Ennek oka, hogy a hosszantartó ülés vagy állás során a porckorongok eldeformálódnak, a szalagok elnyúlnak, a gerincet stabilizáló izmok elgyengülnek, a medencecsontot körülvevő izmok pedig megrövidülhetnek. Ez együttesen ahhoz vezethet, hogy az évek során a porckorong egyre inkább kicsúszik a helyéről, azaz kitüremkedik olyan térbe ahol kárt tud okozni más szövetekben.

A porckorong kiboltosulása (sérvesedése) tehát nem egyik pillanatról a másik pillanatra történik (ez alól kivétel a balesetek során, traumás hatásra kialakult sérv), hanem hosszantartó (többéves) folyamat eredménye. A gerincsérvnek több fokozata létezik, az egészen kis kitüremkedéstől kezdve a porckorong állományától már teljesen leszakadt sérvig, ennek megfelelően a tünetek súlyosságában is nagy a változatosság.

Az isiász esetében az történik, hogy vagy a gerincvelő-csatornában lefutó idegszálakat, vagy a csigolya oldalán kilépő ideggyököt nyomja az adott kitüremkedett sérv. A tünetek mindkét esettípusban egyaránt attól függnek, hogy milyen mértékben vannak ezek az idegek elnyomva, illetve hogy melyik idegszálakat irritál a sérv. Ez meghatározza, hogy hol vannak a panaszok, és milyen jellegűek.

A gerinccsatorna a csigolyák nyúlványai által alkotott csatorna, melyben a gerincvelő, illetve a belőle kilépő, lefele haladó idegek találhatók. Ha valamilyen okból ennek átmérője szűkebb, akkor a belső terület, azaz a gerincvelő maga, vagy az idegszálak is nyomás alá kerülhetnek. Ennek pontos diagnosztizálására MRI felvétel szükséges a lumbális gerincszakaszról.

A szűkület oka lehet csontos eredetű: csigolyaelcsúszás (spondylolisthesis), gerincmeszesedés (spondylolisis); vagy lágyrész eredetű: nagy gerincsérv, vagy korábbi kiszakadt gerincsérvnek a maradványtünete. Kis százalékban ugyan, de előfordul egyéb térfoglaló elváltozás, melynek következtében szűkebb lesz a gerinccsatorna (pl. traumás csigolyatörés, tumor, stb.).

A gerinccsatorna szűkület elsősorban álláskor és járáskor okoz isiászos panaszokat, és az ellentétes irányú mozdulatok (ülés, előrehajolás) kedveznek a pácienseknek. A lágyrész eredetű (tehát porckorong problémával kapcsolatos) gerinccsatorna szűkület gyógyítható a legnagyobb sikerrel, a csontos eredetű szűkület esetében a panaszok nagy részét inkább csupán csökkenthetjük, vagy átmenetileg enyhíthetjük. Bármi is okozza ugyanakkor a szűkületet, a gyógytorna elengedhetetlen a panaszok kezelése és a további romlás megelőzése érdekében.

Az ülő pozíció hosszú távon nem kedvez a gerincnek, mivel a mozdulatlanság során az idővel arányosan a csigolyák közötti porckorong egyre hátrább csúszik. Ez fokozottan igaz a hanyag tartásra, ha nem egyenesen, hanem túl előre hajolva, vagy túl hátracsúszva ülünk a székben. Tehát a huzamosabb ideig végzett ülőmunka, egy idő után porckorongsérv kialakulásához vezethet, aminek egyik leggyakoribb szövődménye az isiász tünetegyüttes kialakulása. A hátraboltosult porckorong ugyanis nyomhatja azoknak az idegeknek valamelyikét, amelyek isiászos tüneteket képesek okozni.

A sok ülés és a mozgásszegény életmód nem csupán a porckorongokra van rossz hatással, hanem a gerincet stabilizáló szalagok és izmok is elgyengülhetnek, ami a csigolyák közti kisízületek kopásához vezethet (spondylosis). Ez súlyosabb esetben meszes felrakódásokhoz vezethet, ami szűkítheti az idegek kilépési helyét, ezáltal szintén isiászos panaszok jelentkezhetnek.

A megfelelő ülőfelület, illetve a tárgyak használatának ergonómiai kialakítása (pl: a monitor szögének beállítása) tehát kiemelten fontos azoknak, akik ülve végzik munkájukat. Emellett nem lehet eléggé hangsúlyozni a rendszeres mozgás beiktatását az életvitelbe, illetve a munkába is!

Sajnos önmagában a helytelen testtartás is lényeges elváltozásokhoz vezethet az évek során. A rossz tartás többféle is lehet, ilynek pl. a hanyag, a túl feszes, vagy az aszimmetrikus. Bizonyos testalkatok genetikailag be vannak határolva (például gerincferdülés, tölcsérmell) és vannak olyan állapotok, ahol nehéz korrigálni az adott testtartást (mint például Bechterew-kór, Scheuermann-kór) de a legtöbb esetben igaz, hogy valamennyit lehetséges javítani az adott tartáshibán.

A rossz tartás legtöbbször már első ránézésre, alaposabb vizsgálat nélkül is észrevehető, ilyenek például az előreesett vállak, a púpos hát, vagy a túl homorú ágyéki gerinc. A megváltozott testtartás az ízületekre nézve is változást jelent, más szögben, másképpen terhelődnek, mint ahogy az ideális lenne. Ha a központi súlyvonalhoz képest bizonyos testrészünk túl távol, vagy épp túl közel áll, akkor módosul a rá ható forgatónyomaték, ami meghatározza, milyen mértékben feszülnek egyik vagy másik oldalon az izmok. Tehát a tartáshiba következményeképpen egy izomegyensúly-felborulás keletkezhet, ami hosszú távon számos problémához vezethet, mint például az ízületi kopás, a porckorong problémák, vagy éppen az isiász is.

A rossz tartást tehát érdemes komolyan venni és mielőbb korrigálni, gyógytornával, illetve alkatunknak megfelelő rendszeres sporttevékenységgel. Ugyanis a rossz tartás rögzülhet, szó szerint, a mozgásszervrendszerben és az idegrendszerben is, és a kialakult deformitásokat, elváltozásokat már sokkal nehezebb kezelni, illetve helyreállítani.

Meglepő módon az izmok feszessége is okozhat isiászos panaszokat. Ugyanis az ülőideg anatómiailag egy piriformis nevű farizom alatt bújik ki, és fut tovább le a comb irányába, ellátva beidegzéssel az alsó végtag izmait. Ha ez az izom túl feszes, azzal nyomást fejt ki bizonyos pozícióban az idegre, mely ugyanolyan erős neurológiai tüneteket képes provokálni, mintha gerinc eredetű probléma állna a háttérben. Ezt hívja a szakirodalom Piriformis-szindrómának.

A medence – csípő körüli izmok, valamint a derék alsó részén található izmok állapota összefügg egymással. Így például, ha megerőltetjük a derekunkat egy cipelés alkalmával, akkor az izmok befeszülnek („meghúzódhatnak”), ami közvetve okozhatja a piriformis izom feszességét is. Ennek a megfeszülése ugyanakkor önmagában ritkán okoz ülőideg irritációt, a gyakorlatban inkább az okoz panaszt, ha ez az izom nem csupán feszes, de megrövidült állapotban is van. Ekkor kerülhet az ideg olyan mértékben nyomás alá, hogy az erőteljesebb isiászos panaszokat váltson ki.

A Piriformis-szindróma diagnosztizálását szakemberek képesek bizonyossággal elvégezni, így ha meghatározott helyzetben zsibbadás vagy fájdalom jelentkezik a faron vagy az alsó végtagban, mindenképpen keressen fel egy szakorvost vagy gyógytornászt.

Az isiász egy olyan tünet együttes, mely számos neurológiai panasszal járhat, mint amilyenek az égető, nyilalló fájdalom, a zsibbadás, a bizsergés és még sorolhatnánk. A panaszok az ülőideg mechanikai elnyomásából keletkeznek, melynek hosszabb távon fennálló jelensége ideggyulladást, vagy komolyabb problémákat, akár bénulást okozhat.

Az ülőideg-bántalomért azonban minden esetben egy konkrét mechanikai nyomás a felelős, tehát ez nem a szervezetbe bekerülő fertőzés következménye, hanem egy statikai probléma. A gyulladás szó hallatán felmerülhet az emberben, hogy szükség lehet antibiotikumos kezelésre, ám ezesetben a gyógyszeres kezelés kizárólag a tünetek enyhítésében és a gyulladás csökkentésében merül ki. Tehát az isiász nem egy szervezetben zajló fertőzés manifesztációja.

Fontos azonban megjegyezni, hogy alsó végtagi panaszokat számos más jellegű betegség is tud okozni, legyen szó angiológiai, neurológiai, reumatológiai vagy anyagcsere betegségről. A panaszok eredetének felderítésében mindenképpen forduljon orvoshoz, főleg ha panaszai maradandóak vagy rendszeresen visszatérőek.

A terhesség alatt a növekvő anyaméh és a magzat súlya képes elnyomni a lumbális- keresztcsonti idegfonatot, ezzel fájdalmas isiászt produkálva. Ráadásul a megnövekedett has miatt, a súlypont előretolódik, ezáltal nagyobb nyomást eredményez az ágyéki gerincen. A megváltozott súlyeloszlás arra készteti az izmokat, hogy megfeszüljenek, és ellentartsanak. Ez kiváltképp érvényes a szülés előtti pár hétre, amikor a hormonok hatására – a szülést elősegítve – a medencét stabilizáló szalagok fellazulnak, nagyobb teret engedve a magzatnak. Tehát a medencegyűrű szerkezete is átmenetileg „megbomlik”, amit az izmok próbálnak kompenzálni.

Emiatt a farizmokra nagyobb feladat hárul, így a piriformis nevű farizom is túlfeszülhet, ami isiászos panaszokhoz vezethet. A nervus ischiadicus, azaz ülőideg ugyanis a piriformis izom alatt fut, és ha az megrövidül, vagy bizonyos testhelyzetekben megfeszül, akkor az ideg becsípődik. Ez lokális fájdalmat okozhat a farizmok tájékán, vagy akár le is sugározhat a lábujjakig is, a tünetek súlyossága az idegre nehezedő nyomás mértékétől függ. A várandósság alatt különösen fontos a gerinc megfelelő átmozgatása, tornáztatása és a farizmok nyújtása, elkerülve az isiász kialakulását.

Az isiászos tüneteket meghatározza az idegek nyomásának lokalizációja és a probléma eredete (gerinc- vagy izom eredetű, esetleg egyéb okokból bekövetkező). Ha az ülőideg (n. ischiadicus) érintett, akkor a tünetek egy meghatározott csíkban tapasztalhatók az ideg lefutása mentén, a fartájéktól a hátsó comb területén lefelé futva egészen a lábujjakig. Ha a szemérem-végbél fonatot (plexus haemorrhoidalis) alkotó idegek kerülnek nyomás alá akkor a nemi szervek és a gátizmok területén keletkeznek panaszok.

Mindkét esetben meghatározó az idegek irritációjának mértéke. Enyhébb esetekben a páciensek csak időszakosan érzik, hogy lesugárzik valami a lábuk vagy a gáttájékuk felé, de már ez is jelértékű, érdemes már a legenyhébb tünetekkel is szakemberhez (szakorvoshoz vagy gyógytornászhoz) fordulni!

Ha az idegek hosszabb távon elnyomódnak/becsípődnek, akkor intenzívebb panaszokat okozhatnak, begyulladhatnak, illetve legrosszabb esetben parézis (bénulás) alakulhat ki az általuk beidegzett szervek, izmok működésében. Ezért komolyan kell venni az isiász legkisebb jelét is!

Az isiászos fájdalom többnyire egy nagyon heves, éles fájdalom, mely meghatározott területen, az ideg lefutása mentén érezhető. A fájdalom sok esetben vegyül égető vagy zsibbasztó érzéssel, többféleképpen definiálható, de mindenképpen egy behatárolható területen jelentkezik.

A fájdalom többnyire egyoldalú, ritkán kétoldalú, és sokszor társul deréktáji fájdalommal is. Az isiászos tünetek megjelenését derékfájdalom szokta megelőzni, ám bizonyos esetekben (leginkább a hirtelen rossz mozdulatok, nagy emelés, nagyobb trauma) önállóan is jelentkezhet. Ha a derékban illetve az alsó végtagban is panaszok vannak, akkor az utóbbiak túlnyomóan intenzívebbek, mint maga a derékfájdalom.

A lesugárzó tünetek lokalizációját az szabja meg, hogy mennyire van elnyomva az ideg. Minél lejjebb található a fájdalom, annál nagyobb az idegre gyakorolt nyomás. Az ülőideg lefutását tekintve a panaszok a farpofáktól indulva a hátsó comb, majd a térd területén érzékelhetőek, a lábszárnak pedig az oldalsó részén, majd a lábfejen áthaladva a fájdalom kihathat egészen a lábujjakig. Ha a kismedencei szerveket érintő idegek is nyomás alá kerülnek, akkor a fájdalom az alhas és a gát területén is megjelenik. A fájdalmat akár a hasűri nyomás is fokozhatja, így azok erősödhetnek köhögéskor, tüsszentéskor vagy székeléskor.

Ezek a tünetek is jelezhetik, akár időszakosan, enyhén érezhetően is, hogy az ideget valami komprimálja. A hétköznapi életben is megtapasztalható mindenféle betegség jelenléte nélkül, milyen érzés, mikor sokáig egy kedvezőtlen pozícióban marad valamelyik testrész és utána „lezsibbad” az adott végtag. Szemléletes példa erre, mikor „elalusszuk” a karunkat, felkelés után először érzéketlen, majd erősen zsibbad, amit tűszúrásszerű érzés kísérhet, végül már csak enyhén bizsereg, majd helyreáll a normális testérzet.

Az isiásznál is hasonló a helyzet, csak a kiváltó ok nem csupán egy átmeneti helytelen pozíció, melynek megszüntetése után rögtön regenerálódik az idegszövet, hanem egy jelentősebb elváltozás áll a háttérben (porckorongsérv, csigolyaelcsúszás, gerinccsatorna-szűkület, stb.). A tünetek tehát valójában egy mélyebben zajló folyamat manifesztációi, arra utalnak, hogy az ülőideget vagy egy, a keresztcsonti idegfonatból származó ideget valami elnyomja.

Az idegek elnyomásának súlyossága határozza meg a tünetek súlyosságát is. Az első tünet a fájdalom szokott lenni, amit aztán átmeneti, majd egyre huzamosabb ideig fennálló zsibbadás követ, melyet aztán érzékkiesés és rosszabb esetben mozgáskiesés követ. A szóbanforgó tünetek megjelenésekor sem kell azonban kétségbeesni, hiszen adekvát terápiás módszerekkel (gyógytorna, Mckenzie-módszer, manuálterápia, stb.) lehetséges kezelni az isiászt.

A sikeres terápia során a zsibbadás egyre enyhébb lesz, és a törzshöz közelebbi részeken szűnik meg először, illetve hajlik át bizsergésérzetbe. A testrészek legtávolabbi részein marad fenn a legtovább a zsibbadás, vagy más egyéb idegen érzet. A panaszok elmúlásának időtartama a probléma eredetétől, súlyosságáról és az alkalmazott terápiás módszerek választásától függ.

Ha az idegek tartósan el vannak nyomva, akkor nem csupán fájdalmat, zsibbadást, tűszúrásszerű érzést okozhatnak, hanem súlyosabb esetben izomgyengeséget, részleges vagy teljes bénulást is eredményezhetnek. Ezért az ilyen tünetek mindenképpen az isiász előrehaladott formájára engednek következtetni.

Nagyobb kitüremkedő sérv vagy baleset hatására ezek a tünetek hirtelen is felléphetnek, ám az esetek nagyobb százalékában a mozgás megbomlásához, az izmok elgyengüléséhez egy hosszabb folyamat vezet. Érdemes tehát figyelni a test normális működésétől eltérő jeleket, hiszen ezek időben végzett kezelésével megelőzhetőek a fentebb említett tünetek. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben a test bármely részén hirtelen bekövetkező izomgyengeséget, mozgászavart észlelünk, az sürgősségi ellátást kíván, és más kórképek is állhatnak a háttérben, mint pl. az agyvérzés.

Az isiász esetében a gátizmok vagy az alsó végtag hátsó és oldalsó izmai azok, melyek érintve lehetnek, melyekben erőtlenséget észlelhetünk. Ilyenkor az adott idegszálak olyannyira sérültek, hogy valós idegbántalom alakul ki. Az ideg elnyomódásakor eleinte csupán irritálódnak, begyulladnak, ám, ha az ideg nem szabadul fel, akkor végső esetben sérül az általa beidegzett izomrész is.

Az izomgyengeség miatt megváltozik a mozgás minősége, ez isiász esetében a leggyakrabban úgy nyilvánul meg, hogy a páciens „csapja a lábát” járáskor, a talp harmonikus gördülése megbomlik. Természetesen a többi izom is sérülhet, melyek az ülőideg lefutása mentén találhatók. A mozdulatok kivitelezésében változás, probléma figyelhető meg.

Az inkontinenciának számos formája létezik, melyek hátterében más és más okok állnak. Az isiász problémakör esetében azonban ez egy hirtelen fellépő, egyértelműen észlelhető probléma. Ilyenkor az tapasztalható, hogy vizelési- vagy székelési inger esetén bizonyos fokú, vagy teljes képtelenség áll fenn a visszatartásban, kontrollálásban.

A vizelet- és széklet visszatartásáért a húgyhólyagot, a végbelet, és a záróizomgyűrűket mozgató izmok a felelősek. Ezek önmagukban is meggyengülhetnek, illetve lehet a működésükben funkciózavar, de az isiász eredetű állapotok során a probléma a fent említett izmok beidegzésében található. Ezesetben nem az ülőideg (nervus ischiadicus) kerül nyomás alá, hanem a szemérem-végbél fonatot (plexus haemorrhoidalis) képző idegek valamelyike. Ezek az idegek a gerinccsatornában futnak le és a kismedencében lépnek ki, ellátva az ottani szerveket, szöveteket beidegzéssel.

A széklet- és/vagy vizelet-visszatartási zavarok is egy súlyosabb formáját tükrözik az isiásznak, mely mögött nagyobb porckorongsérv, vagy gerinccsatornát szűkítő elváltozás állhat. Önmagában ritkán fordul elő ez a funkciózavar, ezt javarészt derékfájdalom és alsó végtagi panaszok előzik meg, illetve kísérik.

Az isiász egy olyan tünet együttes, mely az ülőideg, vagy a szemérem-végbél fonat elnyomódásával jár. Ezek hátterében mindig olyan kiváltó okok állnak, amik mindenképpen megoldásért, kezelésért kiáltanak. Az isiász tulajdonképp a lumbágó súlyosabb fokozata, melyen a legtöbb sporttevékenység inkább ronthat, mint javíthat.

Ez alól kivétel lehet a vízben végzett mozgás, (úszás, vízi torna) hiszen a víz felhajtó ereje által az ízületekre számottevően kisebb teher hárul. Ez bizonyos becsípődéssel járó kórképeknél előnyös, ahol a vízben sokkal kisebb erőt elegendő kifejteni az izmoknak az ízületek mozgatásához. Ilyenkor a gerincre, porckorongra is kisebb súly nehezedik (a víz mélységétől függően), tehát a problematikus területek kevésbé komprimálódnak. Az isiásznál ez sokat számíthat, hiszen ezáltal az idegre háruló nyomás is enyhébb. Ugyanakkor önmagában a vízben történő mozgás nem feltétlenül állítja helyre az isiászt kiváltó statikai problémát. Hatása nem tart sokáig, amint kijön a páciens a vízből, a nyomódás újra erőteljesebbé válik.

Általánosságban azonban igaz, hogy sportolni nem tanácsos isiászos tünetek jelenléte mellett. A helyes gyakorlatok betanításában, mozgásforma kiválasztásában gyógytornász szakember segítségét ajánlott választani.

A sportról nem kell lemondani örökre, az isiász sikeres gyógyítása után lehetséges a sporthoz való visszatérés. Ám rendkívül fontos, hogy a gyógytornász által javasolt gyakorlatokat át kell ültetni a hétköznapi életbe, és bizonyos irányú mozgásokat, testhelyzeteket kerülni kell.

A lumbágó, éppúgy, mint az isiász, egy gyűjtőfogalom, melybe különféle eredetű derékfájással járó kórkép beletartozik. Alapvetően egy akut, hirtelen kialakuló és erős fájdalom a lumbágó, melyet az ágyéki gerincszakaszra lokalizálódik.

A lumbágó esetében tehát a fájdalom centruma a derék, azaz a lumbális gerinc, innen ered a lumbágó kifejezés. Az isiász, mely a nervus ischiadicus tehát az ülőideg fájdalmát takarja, mikor a panaszok a deréktól lentebbi területeken észlelhető (alhas, gát, fartájék, alsó végtag).

Az isiász és lumbágó jelentkezhet egyszerre is, illetve külön-külön is. A kórtörténetekben az a gyakoribb jelenség, hogy először a lumbágó alakul ki, majd az isiász. Mivel a kettőnek lehetnek ugyanazon kiváltó okai, ezért sok esetben ez a két panaszkör egymást követve jelentkezik, vagy éppen külön-külön, de ugyanarra a problémára mutatnak rá.

lyen lehet például a porckorongsérv, mely kezdetben csak a deréktájékon okoz fájdalmat, ám abban az esetben, ha megfelelő terápiával (gyógytorna, manuálterápia) nem kezelik, rosszabbodhat és isiászt is tud okozni. Ez azzal magyarázható, hogy minél nagyobb a porckorong által nyomott terület, minél inkább kimozdult a helyéről és nyom más szöveteket, annál valószínűbb, hogy az idegek is komprimálódnak.

Ugyanakkor a lumbágót nem feltétlenül követi az isiász, hiszen számos más probléma is állhat a lumbágó hátterében, melyek nem okoznak idegbántalmat (például: izomhúzódás, belgyógyászati gyulladások, csigolya ízületi blokk sérülése, stb.). Isiászos tünetek is előfordulhatnak lumbágós előzmények nélkül, kiváltképp mikor az isiász nem gerinc eredetű (például a Piriformis-szindróma esetén).

Tehát a lumbágó és az isiász sokszor kéz a kézben járnak, és a panaszok eredete ugyanarra az alapelváltozásra vezethető vissza, ám jelentkezhetnek egymástól függetlenül is, különböző háttérproblémákkal.

Az isiászra sokan kínálnak egyszerű megoldást krémek, gyógyszerek, házi praktikák és egyéb alternatív módszerek formájában, melyekkel a tünetek csökkentését kívánják elérni.

Az isiász viszont egy statikai probléma, az ideg becsípődése, melyet statikailag lehetséges helyrehozni. Ez azt jelenti, hogy olyan speciális gyakorlatokkal, mechanikai ingerekkel kell az isiászt fenntartó szövetre hatni, amitől az oldódik, és az ideg felszabadul. Emiatt az isiász oksági kezelése egyértelműen a gyógytorna (annak különböző fajtái); míg rosszabb esetben, előrehaladott idegkárosodás esetén a műtét a megoldás. Minden egyéb kezelés csupán a panaszokat igyekszik enyhíteni.

A sikeres terápiához azonban olykor szükséges bizonyos fájdalom és/vagy gyulladás-csökkentő készítmények használata. Ugyanis az állandó erős fájdalom negatívan hat a beteg mentális-pszichés állapotára és a torna vagy akár a mindennapi élet is küzdelmessé válhat. A hosszan fennálló fájdalom leterheli az idegrendszert és az izmok is feszesebbé válnak, ami ismét csak csökkenti a mozgás képességét és növeli a fájdalomérzetet, ezzel ördögi kört kialakítva. Tehát a fájdalom csökkentésére mindenképpen szükség van, ha az állandósul vagy nagyon tűrhetetlen a páciens számára.

Az isiász egy valós idegbántalom, mely komoly panaszokat okoz, és ha nem kezelik megfelelően – illetve időben -, súlyos károkat képes okozni. Mindazonáltal nem csupán az ideg elnyomódását kell megszüntetni, hanem annak a kiváltó okát is fel kell deríteni és gyógyítani. Ezért isiászos tünetekkel semmiképp sem javallott kivárni a helyzet romlását, vagy nem kompetens személyek ötleteivel kísérletezgetni. A sikeres terápia, a minél kisebb szövetkárosodás elkerülése érdekében forduljon mihamarabb szakorvoshoz (reumatológus, neurológus, osteopata orvos) vagy gyógytornászhoz.

Az isiász elsődleges és egyben oksági terápiája a gyógytorna. A tünetek mérséklését számos módszer illetve gyógykészítmény képes elérni, ám az eredmények legjobb esetben is csupán ideiglenesek. Mivel az isiász alapproblémája, hogy az ideg irritálódott vagy valamilyen más szövet/szerv becsípte, ezért megszüntetéséhez az szükséges hogy az ideg útja a szervezetben ismét szabaddá váljon. Ezt megfelelő irányú, mennyiségű és minőségű speciális gyakorlatokkal lehetséges elérni, gyógytornász segítségével. Végső esetben, ha a torna sem képes helyreállítani a szervezet rendes működését, akkor jön szóba a műtéti beavatkozás.

A gyógytorna menetét, a gyógytornán belül kiválasztott módszert az határozza meg, hogy mi az isiászt kiváltó ok. Ennek felderítésében sokesetben szükséges szakorvosi vélemény és képalkotó eljárás is (MR, CT, röntgen, ultrahang), de a gyógytornász által végzett speciális állapotfelmérésből is lehet információt nyerni.

A szakorvosi konzultáció után az esetek legnagyobb százalékában az orvosok is a gyógytornászhoz utalják tovább a pácienst, így a diagnózis a fizioterápiás diagnosztikai módszerekkel válik teljessé. Az isiász eredetének diagnosztizálása nem mindig evidens, hiszen számos kórkép képes idegbántalmat és végtagfájdalmat vagy zsibbadást okozni.

A gyógytorna az isiászt gyógyítani, az isiász miatt károsodott szövetek funkcióját pedig helyreállítani kívánja, megszüntetve ezzel a panaszok okát. A gyógytorna az adott problémára igyekszik hatni megfelelő mechanikai ingerekkel, legyen az akár Mckenzie terápia, idegmobilizáció, manuálterápia, nyújtás, vagy egyéb technika. A módszerek kiválasztását természetesen a gyógytornász hivatott megtenni a diagnózis felállítása után.

A gyógytornával tehát nem csupán a panaszok enyhíthetők ideig-óráig, hanem kezelhetők a sérült idegek és izmok is, továbbá a panaszok kiújulását is meg lehet akadályozni. Mind a prevencióban, mind a rehabilitációban elsődleges szerephez jut a gyógytorna.

Ugyan kis esetszámban, de előfordul, hogy az isiász olyan súlyossá fajul, hogy műtéti beavatkozás szükséges. Ennek megítélésében szakorvos (idegsebész, neurológus) kompetens, ám az intő jelek felismerésében, az isiászos páciens állapotának diagnosztizálásában más egészségügyi és orvosi végzettségű személyek is segíthetnek. Ha a gyógytornász például nem tartja mozgásterápiával kezelhetőnek az adott isiászos pácienst, akkor elküldi (vagy visszaküldi) az orvoshoz.

Műtétre akkor kerül sor, ha az isiász kezelése nem zajlott sikeresen az egyéb módszerekkel, vagy hirtelen olyan állapotromlás következik be, mely bénulást okozhat az alsó végtagi vagy a kismedencei izmokban. Ez a hirtelen állapotromlás többnyire a porckorongsérv kiszakadása által okozott idegbántalom, mely egy rossz mozdulat vagy baleset következtében történik.

Ha a sérv nagyobb részen kitüremkedett már, néha elég egy hasprés (székelés, erősebb köhögés) hogy még tovább mozduljon, és rácsússzon az idegszövetre (gerincvelő burka vagy az ideggyök maga).

Ha az isiász bizonyos tünetei megjelennek például:

• vizelet- vagy székletvisszatartási képtelenség,
• izomműködési problémák,
• végtaggyengeség),

vagy felerősödnek például:

• fájdalom,
• zsibbadás,
• érzéketlenség

akkor felmerül a műtét, mint sürgősségi beavatkozás lehetősége. Ezek a tünetek a kórképtől függően kialakulhatnak fokozatosan, akár több héten keresztül, illetve a fentebb említett módon, akár egyik pillanatról a másikra is.

A műtét bár radikális megoldásnak tűnik, bizonyos esetekben mindenképp „életmentő”, mikor már semmi más nem segít és meg kell óvni a szöveteket a károsodástól. A műtéttel is lehetséges a gyógyulás, míg az azt követő rehabilitációban ismét a gyógytorna kapja a főszerepet.

Az injekció és infúzió is fájdalom- és gyulladáscsökkentés céljából alkalmazott beavatkozások, melyet kizárólag orvos írhat elő. Mindkét esetben olyan gyógyszereket juttatnak így a szervezetbe, melyek hatékonyan csillapítják a fájdalmat és a gyulladást.

Amennyiben a páciens elviselhetetlen intenzív és/vagy nem szűnő, konstans fájdalmat érez, mely ellehetetleníti a mindennapi tevékenységek végzését, az orvos injekciót vagy infúziót rendelhet el. Ez kiváltképp érvényes azon esetekre mikor a fájdalom miatt már a gyógytorna sem kivitelezhető, hiszen magát a helyreállító terápiát se lehetséges erős fájdalmak mellett végezni.

Az injekció gyakrabban alkalmazott az akut lumbágó, isiász esetében, és hatása többnyire csupán pár óráig vagy napig tart. Azonban ez a pár óra vagy nap nyugalom hihetetlen fontos a fájdalomtól szenvedő páciensek számára, nem csupán pszichésen és mentálisan. A fájdalommentes időszakban a szervezet regenerálódik, így el lehet óvatosan kezdeni a megfelelő gyakorlatokat is a mozgásszervi probléma korrekciója végett.

Az infúzió makacs, gyógytornára és injekciós kezelésekre sem rendeződő isiászos panaszok esetében alkalmazott eljárás. Tehát javarészt olyan esetekben rendeli el az orvos, mikor a probléma már egy ideje fennáll, és a többi kezelés nem hozott megoldást az isiász megszüntetésére. Az infúziót vénásan, kórházi kezelés keretein belül kapják a páciensek, több napon keresztül.

Sok esetben az infúzió az utolsó próba a műtét elkerülésére, így ha az sem szünteti meg az idegfájdalmat, illetve enyhíti a panaszokat, akkor a műtét marad megoldásként. Előfordul ugyanakkor az is, hogy az infúzió sikeresen megszünteti az ideggyulladást, így lehetővé válik folytatni a konzervatív módszereket és nem szükséges műteni a pácienst.

Az isiász az ülőideg vagy a szemérem-végbél fonathoz tartozó valamely ideg gyulladása, irritációja, vagy becsípődése mely heves fájdalmakkal jár. Ezért az akut szakaszban az otthoni pihenés mindenképpen fontos. Az ágynyugalom azonban csak átmenetileg szükséges, a cél az, hogy a páciens minél hamarabb mobilis legyen és visszanyerje szabad mozgásképességét, munkaképes fizikai állapotát. Ezért az isiász esetén az otthoni pihenés mellett fontos elkezdeni a gyógytornász által irányított kíméletes tornát.

Az otthoni rehabilitáció során lehet különböző kenőcsöket, gyógyászati krémeket használni, melyek bedörzsölésével lokális fájdalomcsillapítás érhető el. Ezek hatóanyag szerint változnak, sokszor illóolajokat, gyógynövénykivonatokat és egyéb gyulladáscsökkentő hatóanyagokat tartalmaznak. Ezeknek a kenőcsöknek a hatása legtöbbször nagyon enyhe, legjobb esetben is csak ideig-óráig hatnak, és tudni kell, hogy az isiászt nem fogják megszüntetni. Így fontos kihangsúlyozni, hogy bár a gyógyszertárban számos készítményt találni, ezek mind csak tüneti kezelésnek felelnek meg.

Az isiász megszüntetéséhez tehát fontos az otthoni pihenés is a kezdeti időszakban, és krémek is alkalmazhatók, ám a sikeres gyógyuláshoz mindenképp szükség van gyógytornára, hogy az ideg felszabaduljon, a szövetek regenerálódjanak, és a funkciók helyreállhassanak.

Az isiásszal együtt jár az alsó végtag izmainak és/vagy a derék körüli izmoknak a feszülése, fájdalma. A fájdalom a szervezetből egy védelmi reakciót vált ki, az izmok tónusa megváltozik, hogy védjék a káros behatástól az adott területet. Ám a hosszan fennálló fájdalom az izmokban is egy túlfeszüléshez vezet, ami végül blokkolhatja a mozgást is. Ezért fontos a panaszok jelenléte mellett is óvatosan, kíméletes módon, de mozogni.

A masszázs is egy jó technika az izomtónus csökkentésére, és a fájdalomkör megtörésére. Sokszor tapasztalható, hogy egy megfelelő masszázs után csillapszik a fájdalom és könnyebben megy a mozgás.

Különböző masszázs technikák léteznek, amikkel kezelni lehet a lágyrészeket, a legjobb, ha ezeket szakember végzi (orvosi gyógymasszőr, gyógytornász), de az otthoni családtagok által végzett masszázs is sokat segíthet a fájdalmas időszakokban.

A borogatás is egy módja a gyulladás csökkentésének, ha helyesen alkalmazzuk. A deréktájékon nem javasolt a borogatás, mert a tartós hideg pakolástól különböző belgyógyászati problémák alakulhatnak ki (mint pl. a vesemedence-gyulladás, stb.), viszont az alsó végtag területein jelentkező isiászos panaszok enyhítésére jó.

A borogatni kívánt részre hideg vizes törölközőt lehet tenni, fontos hogy ne jeges pakolást alkalmazzunk, mert az már túl erős inger, kiváltképp ideggyulladás esetében. Maga a jéghideg hatás pont az ellenkezőjét válthatja ki isiász esetében, ronthat a helyzeten, így azt kerülvén ajánlatos a hideg vagy langyos hideg víz hőmérsékleténél maradni.

A csontkovács szakma gyakorlása Magyarországon egy pár hét/hónap alatt elvégezhető, minimális anatómiai tudást igénylő képesítést igényel. Külföldön a kiropraktika vagy osteopátia elnevezés illeti a csontkovács jellegű szakmákat, ám az ottani terapeuták a csontkovács mesterséget egyetemi szintű, több éves képzés keretében sajátítják el. Így érzékelhető a két képzettség közötti különbség.

A csontkovács gyors, nagy amplitúdójú mozdulatokkal hat az ízületekre, amit a szakma ízületi manipulációnak hív. Ezt hivatalosan jogilag hazánkban kizárólag csak manuálterápiát végzett gyógytornász vagy orvos alkalmazhatja, hiszen ezen fogások alkalmazásához az emberi test anatómiájának mély és átfogó ismerete szükséges, ezt pedig pár hét alatt képtelenség megtanulni.

Ennek ellenére a csontkovácsok is előszeretettel használják a manipulációt, gyakran kárt okozva a hozzájuk forduló páciensekben. Tény, hogy bizonyos blokkok oldására jók ezek a fogások, és nem kizárólag ártani tudnak vele a csontkovácsok, mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy hosszú távon az egészségügyi panaszok nem oldódnak meg a csontkovács munkájától.

Az isiász esetében kiváltképp kerülendő a csontkovács, hiszen az ideg károsodásának veszélye nagy, és az adekvát terápia alkalmazása sürgető. Így isiászos panaszok felmerülésekor mindenképp szakorvos (reumatológus, neurológus, osteopata orvos) vagy gyógytornász felkeresése javasolt.

Az akupunktúra a kínai orvostudományba tartozó módszer, mely a problémákat a test energia áramlásának eltérésével hozza összefüggésbe, és ezen keresztül igyekszik azt helyreállítani. A keleti filozófia szerint a testben áramló energia (csí) bizonyos meridiánokon, azaz energia csatornákon keresztül halad. Ezek mentén találhatóak a meridián pontok, amelyeket pici tűkkel szúrnak meg, hogy beavatkozzanak az energiaáramlásba. A kínai orvostudomány szerint ezzel a módszerrel feloldódhatnak blokkok, helyreállhat a test normál élettani működése.

Az akupunktúra máig nem tartozik az evidence-based, azaz bizonyítékokon alapuló, hivatalosan elfogadott orvoslás kategóriájába. A meridiánok létezését a tudósok nem tudták eddig bizonyítani, így ennek a módszernek a hatékonyságát sem lehet alátámasztani. Az isiász esetében sem tudunk erről beszámolni, Magyarországon az isiászt alapvetően gyógytornával, gyógyszeres kezeléssel vagy szükség esetén műtéti beavatkozással orvosolják.

Az akupunktúrát igénybe vett páciensek beszámolója alapján az akupunktúrás tűszúrásoktól enyhülhetnek a panaszok, átmenetileg, ám az isiászt, mint komolyabb idegirritációt nem szünteti meg.

Az isiász kezelése (hacsak nem sürgős orvosi beavatkozást igénylő a probléma) elsősorban a célzott gyógytornából áll. A fájdalom és gyulladás csökkentése/enyhítése céljából a gyógytornát kiegészíthetik gyógyszeres kezeléssel is, de az isiászt kiváltó elváltozásra alapvetően a gyógytorna képes eredményesen hatni.

Az “isiászos torna” mint egységes „módszer” nem létezik, az adott gyógytornamódszer kiválasztása függ a fennálló panaszok milyenségétől, a páciens terhelhetőségétől, és az isiász súlyossági fokától. A vizsgálat után a terapeuta dönti el, hogy az adott pillanatban melyik technika a legmegfelelőbb a páciens tüneteinek kezelésére nézve. A cél egyértelműen az, hogy az elnyomott ideg felszabaduljon, illetve a már sérült szövetek funkciója helyreálljon.

Az isiász kezelésére többféle módszert alkalmazunk, legtöbbször ötvözve őket, vagy egymás utáni sorrendben, a páciens javulásának függvényében. Ezek között amiket legtöbbnyire használunk azok:

• Mckenzie módszer
• lágyrész- és ízületi manuálterápiá
• idegmobilizáció.

Az isiászos tünetek elmúlásával pedig a törzsizmok erősítése, derék-stabilizáció, illetve a lágyrészek megfelelő nyújtása a cél, melyekhez az egyszerűbb gyógytorna gyakorlatokat, funkcionális tornát, SMR hengerezést, és stretching pozíciókat tanítunk a pácienseknek. A kezelési tervben fontos szerepet kap az isiász kiújulásának megelőzése, ezért prevenciós gyakorlatok és életmódbeli tanácsadás is részét képezi az isiász terápiájának.

Az isiásszal hozzánk forduló pácienseket először egy állapotfelmérés keretén belül megvizsgáljuk. Ebbe beletartozik a páciensről készült képalkotó felvételek, illetve az eddigi orvosi vizsgálatok átolvasása, valamint a páciens alapos kikérdezése, fizikális vizsgálata. Az állapotfelmérés során körvonalazódik, hogy nagyjából mennyi idő szükséges a panaszok kezelésére, ezt követően átbeszéljük, hogy reálisan mire számíthat a páciens.

A gyógytorna megkezdésével a páciensnek olyan gyakorlatokat adunk, melyekkel csökkenthető az idegre nehezedő nyomás. Ez nagyban attól függ, hogy az isiász mögött milyen ok áll, milyen szövetet kell kezelni. Az aktív torna eleinte csupán pár korrekciós gyakorlatból áll, melyeket sűrűn kell ismételni, majd a tünetek enyhülésével a gyakorlatok módosulnak vagy bővülnek újabbakkal.

A terápia során gyakran szükség van bizonyos manuálterápiás fogásokra is, legyen az fascia terápia, ízületi manuálterápia, vagy egyéb technikák, melyekkel segítjük az adott szövet, ízület funkciójának helyreállását.

Tehát az isiászos tünetekkel érkező páciens számíthat mindenféle jellegű kezelésre, aktív és passzív módszerekre egyaránt; a kezelés menete mindig személyre szabott. Az isiász terápiája nem könnyű feladat, a páciensek részéről is elszántságot igénylő időszak, kiváltképp az elején, mikor még erős fájdalmakkal küzdenek. Ám a kitartó gyógytornázásnak, a megfelelő célzott gyakorlatoknak és alkalmazott technikáknak köszönhetően nagy százalékban sikeres eredményt lehet elérni. 

A terápia menete, időtartama nagymértékben attól függ, hogy az isiász mögött milyen problémák állnak, illetve hogy milyen súlyos isiásszal állunk szembe. Más módszert igényel például egy porckorongsérv által kiváltott isiász, mint egy izomrövidüléssel (piriformis szindróma) létrejött isiász kezelése.

A szükséges gyógytorna kezelés mennyisége a fennálló panaszok jelenlétével egyenesen arányos, azaz minél régebb óta tapasztal a páciens isiászos tüneteket, annál több időt igényel a terápiája is. Ezért javasolt mihamarabb szakemberhez fordulni az isiászos tünetek fennállása esetén, hogy a rehabilitáció minél sikeresebb, gyorsabb és szövődménymentes legyen.

Az isiász, mint ülőideg-gyulladás, becsípődés, alapvetően nem egy egyszerű kórkép, több területet kell kezelni. Fontos megjegyezni, akut isiásznál, erős fájdalom mellett a torna általában nem kivitelezhető, ilyenkor pihenés, megfelelő gyógyszeres kezelés szokott segíteni. A gyulladáscsökkentő kezelés mellett, a gyakorlatok óvatosan elkezdhetőek, szigorúan gyógytornász irányításával.

Tolerálható panaszok mellett már ajánlott a gyógytorna végzése. Az isiász terápiájában az elsődleges, legsürgetőbb terápiás cél a komprimált ideg felszabadítása, melyek korrekciós, nagy ismétlésszámú gyakorlatokból állnak. Másodlagos cél a károsodott szövetek funkciójának helyreállítása (izom egyensúly felborulás, idegsérülés, ízületi blokk, stb.), melyet lágyrész-vagy ízületi manuálterápiával, idegmobilizációval, izomerősítéssel, a-nyújtással kezelünk.

Végül, de nem utolsósorban, az isiász kiújulásának megakadályozásaképpen tartásjavító gyakorlatok, életmódbeli változtatások szükségesek, melyekben szintén a gyógytornász segít. Az isiásszal gyógytornászhoz forduló páciensek tehát egy huzamosabb, átfogóbb terápiára számíthatnak, ha a teljes gyógyulás a cél. Ez a gyakorlatban minimum tíz tornaalkalmat jelent.

A kezelések eredményeképpen az isiászt kiváltó alapprobléma megszűnik vagy javul, a páciens visszanyeri mozgásképességét és az isiászos tünetek teljesen elmúlnak. Fontos tudni azonban, hogy a súlyosabb, nagyobb idegsérüléssel járó isiász maradványtünetei sokáig fennállhatnak.

Ugyanis ha az ideg bénul vagy nagymértékben károsodik, akkor lassabban áll helyre a működése, az idegszövet ugyanis élettanilag lassan regenerálódik. Így a sikeres terápia esetén is a fájdalom elmúltával az ideg még egy jó ideig zsibbadhat, bizsereghet, vagy lehet érzékeny.

Amennyiben Ön a cikk alapján isiászos tüneteket vélt beazonosítani magán, úgy ajánlott mihamarabb orvoshoz fordulnia. Ha nincsenek nagyon súlyos tünetei, melyek rögtön sürgősségi ellátást igényelnek (mint pl. hirtelen bekövetkező alsó végtag gyengeség, bénulás, vizelet- vagy székletvisszatartási képtelenség, elviselhetetlen fájdalom, zsibbadás, stb.), akkor első körben a háziorvost kell felkeresnie.

A háziorvos a panasz jellegétől függően tovább utalja Önt reumatológushoz, vagy neurológushoz. A szakorvos szintén a tünetek mérlegelése után előírhat egyéb vizsgálatokat (MRI, CT, ultrahang, röntgen, stb.), illetve fizikoterápiát és gyógytornát rendelhet el. A társadalombiztosítási alapon működű ellátásban a gyógytorna egyéni vagy csoportos formában történik, szakorvosi intézményben vagy kórházban.

A gyógytorna megkezdése lehetséges magánrendelésen, térítéses úton. Vitéz utcai rendelőnkben Önt is szeretettel várjuk isiászos panaszaival. Az első alkalomra, mely egy alapos állapotfelmérésből áll, érdemes elhozni a már meglévő orvosi dokumentumokat, képalkotó felvételek kiértékelését.

A második alkalomtól a gyógytorna megkezdődik, a kezelések személyre szabottan, az Ön állapotához igazítva zajlanak. A rendelőben minden eszközünk megvan ahhoz, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Gyógytornász csapatunk lelkes és elhivatott, számos isiászos páciens gyógyult már meg nálunk ebből a fájdalmas és nehezen kezelhető betegségből.

Várjuk Önt is szeretettel, bejelentkezni online vagy telefonon lehetséges.