TÉRDFÁJDALOM, TÉRDSÉRÜLÉS? A GYÓGYTORNA TARTÓSAN SEGÍT!

Ahhoz, hogy megértsük a térd körüli fájdalmak kialakulását, illetve a különböző sérülések mechanizmusát elengedhetetlen tisztában lennünk az ízület felépítésével és működésével.

A térdízület szervezetünk egyik legbonyolultabb ízülete, melynek egyszerre kell biztosítani a mobilitást és a stabilitást álláskor, járáskor. A benne létrejövő fő elmozdulások a térdhajlítás (flexió) és nyújtás (extenzió), valamint a sípcsont hossztengelye mentén létrejövő forgás (rotáció). Ez utóbbira csak a térd hajlított helyzetében van lehetőség, ilyenkor lazák a környező szövetek.

A térdízület felépítésében 2 ízület vesz részt: a combcsont (femur) és a sípcsont (tibia) között létrejövő úgynevezett tibiofemorialis ízület, valamint a combcsont és a térdkalács között kialakuló patellofemoralis ízület.

Bár nem közvetlenül kapcsolódik a térdízülethez, de fontos megemlítenünk a sípcsont és a szárkapocscsont (fibula) alkotásával a tibiofibularis ízületet. Elmozdulása minimális, de a térdízületi mozgások során, járulékos mozgásként fontos szereppel bír. Hiánya, vagy csökkent mozgástartománya térdízületi mozgáscsökkenést, fájdalmat okozhat.

Tibiofemorialis ízület:

Általánosságban az ízületi felépítésről elmondható, hogy az ízesülő csontvégeket egy zárt ízületi tok veszi körül, melynek belső rétege az úgynevezett ízületi folyadékot termeli, külső rétege kötőszövetes felépítésű, melynek mechanikai és védelmi szerepe van.

A két ízesülő felszínt ízületi porc borítja, és közöttük található az úgynevezett ízületi rés. Az ízesülő csontvégek meghatározott felépítésűek, de fiziológiás esetben súrlódásmentes elmozdulás jön létre közöttük. Ebben nagy szerepe van szerepe az ízületet felépítő járulékos egységeknek.

A térdízületet alkotó csontvégek egyenetlenségét az úgynevezett meniscusok vagy rostporcos képződmények küszöbölik ki, illetve a teherviselés (pl. állás, járás) során a térdízületben fellépő nyíróerőket csökkentik. Ezen kívül fontos szerepe van a stabilitás és a mobilitás biztosításában az ízületi toknak, szalagoknak, nyálkatömlőknek (bursáknak) és az ízületet körülvevő izmoknak.

Funkció szerint az ízület stabilitásában részt vevő képleteket két csoportra oszthatjuk: statikus és dinamikus stabilizátorok.

Statikus stabilizátorok közé tartozik az ízületi tok, szalagok és a bursák, a dinamikus stabilizátorok az izmok.

Az ízületi tok magába foglalja a térdkalács és a combcsont között létrejövő ízületet is, ezen felül a tokot erősítő szalagoknak és az izmoknak fontos szerepe van a térdízületi stabilitás biztosításában.

A szalagok tekintetében megkülönböztetünk oldalszalagokat és keresztszalagokat. Beszélhetünk külső (lateralis) vagy belső (medialis) oldalszalagról és elülső vagy hátulsó keresztszalagról. Általánosságban elmondható hogy a combcsont, sípcsont és a szárkapocs csont között helyezkednek el, szakadásuk a térdízület különböző irányú instabilitásához vezet. Az oldalszalagok nyújtott térd esetén megfeszülnek, hajlított térdnél lazák, a keresztszalagok feszülése viszont a mozgástartomány különböző pontján változik, biztosítva a megfelelő stabilitást.

Az izmokat csoportosíthatjuk működés szerint, azaz a térd nyújtásában vagy hajlításában részt vevő izmok. Ezek közül a két legfontosabb izom, az úgynevezett Hamstring izmok, vagy combhajlítók és a comb elülső felszínén elhelyezkedő combfeszítők.

Patellofemoralis ízület:

A combcsont alsó végének elülső felszínén lévő árok, az úgynevezett fossa patellaris és a térdkalács alkotja. A térdkalács elhelyezkedését a combfeszítő izom és a lig. patellae nevű szalag húzási iránya határozza meg. Gyakori a combfeszítő izom belső részének gyengülése, vagy a comb külső oldalán húzódó kötőszövetes lemez (iliotibialis szalag vagy ITB szalag) zsugorodása, melyek a térdkalács helyzetét megváltoztatják és fájdalomhoz, vagy a térdkalács részleges ficamodásához vezethetnek.

Ahogy az anatómiából és a térd működéséből is látszik számtalan képlet található a térd körül, ami fájdalmat tud okozni, ezáltal a térdfájdalom és a sérülések rendkívül sokfélék lehetnek. A térdfájás hátterében állhat valamilyen

• ízületi gyulladás, mely a helytelen vagy túlzott mértékű terhelés, illetve az izomegyensúly felbomlásának eredménye lehet
• valamilyen gyulladásos kórkép, pl. rheumatoid arthritis
• a térdízületben elhelyezkedő nyálkatömlők, vagy más néven bursák gyulladása
• a különböző sérüléseket tekintve beszélhetünk a csontos képletek töréseiről, meniscus sérülésről, izom, ín, szalag vagy az ízületi tok sérüléseiről
• illetve fájdalom a biomechanika felbomlásának következtében is kialakulhat.

A térdfájdalom megjelenése futók, illetve kerékpárosok körében meglehetősen gyakori. A leggyakrabban kialakuló kórképek a patellofemoralis szindróma és a tractus iliotibialis szindróma, melyet a helytelen vagy nem megfelelő terhelés, a térdet körülvevő izmok diszbalansza, statikai elváltozások (pl. lúdtalp), rossz futótechnika, a nem megfelelő futócipő használata vagy a rosszul beállított kerékpár válthat ki. Bizonyos nemzetközi szerzők a két kórkép által kiváltott panaszokat együttesen „futótérdnek” nevezik.

A fájdalom leggyakrabban a térdkalács körül, vagy a térd külső felszínén jelentkezik, általában mozgás során, hirtelen fellépő panasz formájában. Gyakran a térdelés, lépcsőzés (főleg lefelé), guggolás és a hosszabb ideig tartó ülés fokozza a fájdalmat.

A patellofemoralis szindróma kialakulásának hátterében leggyakrabban a térdet körülvevő izomzat izomegyensúlyának felbomlása áll, ami következtében a térdkalács nem tud megfelelően illeszkedni a combcsonton lévő árokba, így a combcsont végéhez dörzsölődve irritálódik, és fájdalmat generál.

A tractus iliotibialis (ITB vagy IT szalag) egy kötőszövetes lemez a comb külső felszínén, mely a térd 30°-os hajlított helyzetében érintkezik combcsont végén lévő gumóval, úgynevezett lateralis condylussal. Ennél nagyobb mértékű térdhajlítás esetén átugrik ezen a területen és irritálhatja azt. A helytelen terhelés, a szalag túlfeszülése és az ismétlődő irritáció gyulladáshoz vezethet.

Ha a fájdalom megjelenik fontos az adott sporttevékenység (futás, biciklizés) átmeneti szüneteltetése és a kiváltó ok felderítése. Akut panasz esetén segíthet a jegelés, fájdalomcsillapítás, gyulladás csökkentés, majd a tünetek enyhülése után személyes szabott gyógytorna gyakorlatok végzése. Fontos a tractus iliotibialis nyújtása, a combfeszítő izom célzott erősítése, izomegyensúlyának helyreállítása, a közép és nagy farizom erősítése a medence helyes beállításának érdekében. Ha a medence helyzete nem megfelelő (elcsavarodik vagy elbillen), akkor megváltozik a térdre eső terhelés, amit a futás és a biciklizés fokozhat, melynek következtében a térd körüli fájdalmak kialakulásának valószínűsége nagyobb.

Térdfájdalmat elől általában a térdkaláccsal kapcsolatos problémák okoznak. Normális esetben a térdkalács közvetlenül érintkezik a comb elülső felszínén lévő ízületi árokba, mindkét oldalát egyenlő mértékben éri a terhelés.

Azonban, ha valamilyen biomechanikai vagy statikai eltérés alakul ki pl. a térdet körülvevő izomegyensúly felbomlása, X-láb, a láb statikai elváltozásai (pl. lúdtalp), nem megfelelő vagy túlzásba vitt edzés, esetleg a térdkalács veleszületett anatómiai eltérései (pl. a térdkalács oldalt vagy magasabban helyezkedik el, mint fiziológiásan), akkor a patella elmozdul az ízületi árokból, mely egyenlőtlen terhelést és ennek következtében fájdalmat válthat ki. Ilyenkor a térdkalács belső felszínén lévő porc károsodik.

A térdkalács általában a külső oldalra mozdul el, ugyanis ezen az oldalon alacsonyabb a csontos perem. Ezt a jelenséget patella lateralizációnak nevezzük. Ilyenkor a térdkalács hozzá dörzsölődik a combcsont felszínéhez, ami a porc kopását, károsodását okozza, jelentős fájdalmat okozva a térd elülső felszínén. Ezt a tünet együttest nevezzük patellofemoralis szindrómának, ami futók, kerékpárosok között elég gyakori, azonban ülő munkát végzők körében is sokszor előfordul.

Legjellemzőbb tünet az elülső, vagy térdkalács mögötti fájdalom, mely főleg a térd hajlításakor, vagy hajlított helyzetben tartásakor jelentkezik (pl. ülés, lépcsőn lefelé járás, guggolás, futás). Hosszan tartó üléskor a patella erőteljesen belenyomódik a combcsonton lévő ízületi árokba, ami provokálhatja a fájdalmat.

Konzervatív kezelés esetén akut esetben fontos a fájdalomcsillapítás és a pihentetés, azonban a probléma teljes megoldását a biomechanika rendezése és a kiváltó okok megszüntetése hozza. Fontos a térd körüli izomegyensúly helyreállítása gyógytorna segítségével. A comb külső oldalán futó, rövidülésre hajlamos képleteket nyújtani, lazítani kell. A comb belső izmait pedig célzott gyakorlatokkal meg kell erősíteni, annak érdekében, hogy a térdkalács ne mozduljon ki az ízületi árokból. Fontos a láb, talpboltozat korrekciója tornával vagy talpbetét segítségével, illetve a megfelelő edzésmunka felépítése.

Ha a konzervatív kezelés nem elég, a térdkalács helyzetét műtéti úton is lehet korrigálni. Ilyenkor a térdkalácsot kívülről tartó szalagokat metszik át, annak érdekében, hogy a térdkalácsot leszorító, kifelé húzó erő és a porcfelszínre eső nyomás megszűnjön. Műtéti megoldás esetén is fontos a térd körüli izmok izomegyensúlyának rendezése célzott gyógytorna segítségével.

A térd belső részén lévő fájdalom hátterében a térdben lévő belső porcos gyűrű sérülése, kopása, a belső oldalszalag húzódása, sérülése, vagy a combközelítő izmok túlterhelése áll.

A térdízületben lévő két rostporcos gyűrű (meniscus) közül a belső a sérülékenyebb. Fiatal korban elsősorban sportolás vagy baleset következtében, idősebb korban pedig a meniscus állományának kopása miatt károsodik.

A belső oldalszalag sérülése gyakori, azonban a legtöbb esetben csak rándulással vagy részleges szakadással jár, mely következtében térdfájdalom jelentkezhet a térd belső oldalán. A szalaghúzódás következtében, ha a térdet stabilizáló izmok nem elég erősek, akkor az enyhe húzódás növeli a későbbi sérülések kialakulásának kockázatát. A szalag sérülés mértékének pontos megítéléséhez orvosi vizsgálat szükséges.

Ha nem súlyos a probléma és nincs szükség műtétre, akkor fontos az érintett térd nyugalomba helyezése, tehermentesítése, hogy a sérült szalag ne nyúljon meg. A fájdalom és az esetleges duzzanat enyhülésével javasolt célzott gyógytorna feladatok végzése a térdet körülvevő izmok funkciójának helyreállítása és a térd stabilitásának növelése céljából.

A combközelítő izmok túlterhelése, kötöttsége szintén gyakran okoz a térd belső oldalán fájdalmat. llyenkor valamilyen statikai probléma, izomdiszbalansz áll a háttérben. Mivel a combközelítő izmok a medencén erednek és a combcsonton tapadnak, így rövidülésük és/vagy gyengülésük befolyásolja a medence és a térd helyzetét, megváltoztatva a biomechanikát. Érdemes a belső combizmot hengerezni, nyújtani, lazítani, illetve gyógytornász segítségével rendezi az izomegyensúlybeli problémákat.

A térd külső oldalán jelentkező térdfájdalom leggyakoribb oka a tractus iliotibialis szindróma. Leggyakrabban futók körében alakul ki, de kerékpárosok és túrázók körében is előfordul. A tractus iliotibialis egy kötőszövetes lemez a comb külső felszínén a csípőtől a térdig. A farizmok és az úgynevezett tensor fascia latae nevű izom sugárzik bele. Segíti a térd stabilitását, mind járás, mind futás során.

A medence különböző diszfunkciói, a farizom nem megfelelő működése vagy a csípő-térd-boka biomechanikájának felbomlása miatt gyakran túlterhelődik és fájdalmat okoz a térd külső felszínén.

Futóknál jellemzően a sok domb, illetve hegyfutás, főképp a lefelé futás vezet a probléma kialakulásához, ugyanis ilyenkor a térd nagyjából 30°-os hajlított helyzetben van. Ebben a szögben a szalag hozzádörzsölődik a combcsont külső gumójához, irritálva azt.

A hosszantartó vagy rendszeres irritáció gyulladáshoz vezet. A probléma fennállása esetén fontos az IT szalag lazítása, hengerezése, és a biomechanikai viszonyok rendezése. Érdemes gyógytornász segítségét kérni a terhelési viszonyok rendezéséhez, célzott gyógytorna gyakorlatok végzéséhez.

A térdhajlatban jelentkező fájdalomnak számos oka lehet, azonban ezek közül a leggyakrabban Baker ciszta vagy ízületi gyulladás áll a probléma hátterében.

A Baker ciszta egy folyadékkal telt hólyag, mely a térdízületi tokból jön létre dudor formájában. Jellemzően a térdhajlatban tapintható. Gyakran előfordul, hogy nem okoz panaszokat, de ha túl naggyá válik, akkor fájdalom jelenik meg a térd hajlításakor, főleg teljes behajlításkor és a térdízület nyújtott helyzetében. Az ízületet terhelő mozgások pl. futás guggolás fokozhatják a fájdalmat, illetve jellemző a térd merevsége, valamint feszítő érzés a térdhajlatban.

Jellemzően a ciszta kialakulásának hátterében valamilyen térdízületi elváltozás áll, mint pl. térdízületi kopás, meniscus sérülés, vagy ízületi gyulladás, melynek következtében több ízületi folyadék termelődik. Ebből adódóan nem elegendő csak a cisztát kezelni, hiszen az újra és újra kialakulhat. Érdemes orvoshoz fordulni, hogy a Baker ciszta kialakulásának hátterében álló folyamatokat diagnosztizáljuk és, hogy megkezdődjön a célzott terápia.

Térdhajlatban megjelenő fájdalom esetén fontos az érintett végtag pihentetése, jegelése valamint személyre szabott gyógytorna gyakorlatok végzése a térdkörüli izomzat megerősítése és a térdízületi tok erősítése céljából. Ha a ciszta mérete túl nagy, akkor lehetőség van a ciszta tartalmának leszívására, azonban ez könnyen újra megtöltődhet, ha a kiváltó okot nem kezeljük megfelelően.

Amennyiben ízületi kopás, gyulladás vagy porcsérülés, porcleválás áll a háttérben, érdemes az alapproblémát kezelni, annak érdekében, hogy a ciszta is felszívódjon.

Térdfájdalmat a térdhajlatban tartós túlerőltetés is okozhatja. Ez legtöbbször akkor alakul ki, ha olyan mozgásformát végzünk, amihez a térdünk nincs hozzászokva (pl. hirtelen hosszú futás, gyaloglás, síelés, lépcsőzés). A túlzott mértékű igénybevétel miatt kialakult fájdalmat a térdhajlatban általában a pihentetés, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító használata megoldja, ha nem, akkor érdemes szakemberhez fordulni a térdízületi gyulladás, vagy porckopás kizárása miatt.

Néhány esetben a comb hátsó izmainak húzódása, sérülése is okozhat fájdalmat a térdhajlatban, azonban az ilyen jellegű panasz gyakran köthető egy rossz mozdulathoz vagy traumához. A sérült izmot érdemes pihentetni, borogatni és gyulladáscsökkentő krémmel kenni, azonban ha a panaszok néhány nap után nem javulnak, érdemes szakembert (orvost, gyógytornászt) felkeresni.

Vezetés közben, illetve vezetés után jelentkező térdfájdalom gyakori probléma, főleg hosszú utak után, vagy ha folyton meg kell állni, majd újra elindulni.

A pedálokat különböző láb pozícióban és nyomással nyomjuk. Amikor kifelé vagy befelé forgatjuk a lábfejünket, vele együtt a sípcsontban is létrejön egy forgás, ami hatással van a térdízületre. Ha a boka mozgások szabadsága csökkent vagy a láb pozíciója nem megfelelő, és ezeket a mozdulatokat rendszeresen ismételjük, fájdalom alakulhat ki a térdben.

Magas embereknél, akik túlságosan hajlítva tartják a térdüket vezetés közben, szintén gyakori jelenség a térdfájdalom megjelenése. A vezetési közbeni térdfájdalom hátterében tehát legtöbbször a láb nem megfelelő pozíciója miatt fellépő izomegyensúly felbomlás vagy a nem megfelelő ergonómia áll.

Érdemes az ülés és a pedálok távolságát beállítani úgy, hogy a bal láb ne legyen teljesen nyújtva.  Az ülést döntsük hátra kb. 110-120 fokos szögben. Ha túl egyenes a háttámla, akkor felső testünk, nyakunk előre csúszhat, ha túl hátra van döntve, akkor derekunk egy domború helyzetbe kerülhet, ami hosszú távon gerinc problémákhoz vezethet.

A háttámlát a kormányhoz kell állítani úgy, hogy ha kinyújtjuk a kezünket, akkor csuklónkkal elérjük a kormány tetejét. A pedált lehetőleg egyenes lábfejjel nyomjuk és ne ki vagy be forgatott pozícióban.

Ha ezek az ergonomikus beállítások sem oldják meg a problémát, érdemes szakemberhez fordulni, mivel komolyabb betegség is állhat a háttérben. Hosszú távon a rossz pozíció egyeletlenül terheli a térdízületet, mely ízületi kopáshoz vagy gyulladáshoz vezethet.

Ha vezetés közben vagy után elülső térdfájdalom jelentkezik a térdkalács alatt, akkor annak hátterében feltehetően a chondromalatia patella nevű betegség áll. Ez egy degeneratív probléma, mely során a térdkalács belső felszínén lévő porc károsodik. Hátterében állhat a statika vagy a biomechanika felbomlása, izomdiszbalansz vagy a nem megfelelően beállított ülés.

Fontos a térd körüli izmok egyensúlyát rendezni, illetve a boka mobilitását növelni gyógytornász segítségével a fájdalom csökkentése és a biomechanika rendezése érdekében.

Az éjszakai fájdalom elsősorban valamilyen gyulladásos kórképre utal vagy a porckopás jele is lehet.

Térdízületi gyulladás vagy térd arthritis esetén az ízület fájdalmas, merev, duzzadt illetve a mozgástartomány lecsökkent, gyakran korlátozza a mindennapi tevékenységeket, mint a járás vagy a lépcsőzés. A térdízületi gyulladásnak 3 típusa lehetséges: osteoarthritis, reumatoid arthritis miatti térdízületi gyulladás és a poszttraumás térdízületi gyulladás.

Az osteoarthritis egy degeneratív ízületi betegség, az ízületi gyulladás leggyakoribb formája. Ilyen jellegű gyulladás legfőképp akkor alakul ki, amikor az ízületi porc a túlzott mértékű igénybevétel vagy a nem megfelelő terhelés következtében lebomlik, melynek következtében az ízületben fájdalom és irritáció jelentkezik.

A tünetek gyulladáscsökkentő készítményekkel, szteroid injekcióval csökkenthetők, ezen kívül a térdet stabilizáló izmok erősítése szükséges gyógytornász segítségével.

A rheumatoid arthitis egy autoimmun betegség, mely során a szervezet a saját szöveteit idegennek ismeri fel és emiatt tévesen megtámadja. Ez nem csak a térdet érintő megbetegedés, de jellemzően okoz ott is panaszokat. Általában mind a két térdet érinti a gyulladás, mely során a synovium (ízületi belhártya) megvastagszik, és ez károsítja a csontos véget és a porcfelszínt. Jellemtő tünete a fájdalom, merevségérzet és a gyulladás miatt kialakuló térdízületi duzzanat.

Erre a betegségre nincs gyógymód, a tüneteket lehet gyógyszeres kezeléssel (szteroidok, reuma ellenes gyógyszerek) karban tartani, valamint a gyulladás, fájdalom következtében kialakuló mozgásszervi elváltozásokat (izomrövidülés, mozgástartomány csökkenés, kontraktúra) célzott gyógytorna feladatokkal megelőzni vagy mérsékelni.

A poszttraumás térdízületi gyulladás általában valamilyen trauma, sérülés miatt jön létre (meniscus sérülés, szalag szakadás, csonttörés stb.). A betegség tünetei az ízületi fájdalom, éjszakai fájdalom, merevség, duzzanat. Ezek a sérülések, melyek térdízület gyulladást okozhatnak, valamilyen a térdet nagy terhelésnek kitevő sportmozgás vagy szabadidős tevékenység közben jönnek létre pl. kosárlabda, futball, futás, síelés; de nyújtott lábbal földre érkezés vagy közúti baleset során is kialakulhatnak.

A tünetek gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógyszerekkel enyhíthetők, súlyos esetben orvosi konzultáció javasol. Az ízületi gyulladás hátterében álló okok felderítése és célzott kezelése mellett az izomegyensúly és a mozgástartomány rendezése miatt célzott gyógytorna feladatok végzése javasolt szakember segítségével.

öbb térdízületi probléma hátterében állhat állandó jellegű, krónikus térdfájdalom, mely gyakran térd duzzanattal és érzékenységgel társul egyik vagy mindkét térdben.

A krónikus vagy állandó térdfájdalom jellemzően kezelés nélkül nem múlik el, és számos probléma vagy betegség vezethet kialakulásához, melyek a következők lehetnek:

• osteoarthritis,
• íngyulladás,
• nyálkatömlő gyulladás vagy bursitis,
• Baker ciszta,
• reumatoid arthritis,
• chondromalatia patella,
• csont tumor.

A krónikus térdfájdalom jellemző tünete, hogy a térd nyugalom is állandóan fájdalom, ezen kívül mozgás közben éles, szúró fájdalom jelentkezhet, illetve égő diszkomfort érzetet is tapasztalhatunk, függően attól mi áll a probléma hátterében. A túlterhelés, túlsúly, nem megfelelő pozíció, sportolás során a bemelegítés, nyújtás hiánya súlyosbíthatják a fájdalmat.

Állandó jellegű térdfájdalom esetén érdemes szakemberhez fordulni, hogy megállapítsa, mi okozza a panaszokat. Valamilyen gyulladásos probléma, mint az ín gyulladás vagy bursitis esetén a fájdalom csillapítás, gyulladás csökkentés érdekében gyógyszeres kezelés jöhet szóba, illetve célzott gyógytornával az ízületi mozgástartomány javítható és a térdet körülvevő izmok egyensúlya helyreállítható.

Ezen felül elhízás esetén érdemes diétával a testsúly csökkenteni, fokozatosan beépíteni a testmozgást, annak érdekében, hogy a térdekre eső terhelést csökkentsük. Térdízületi kopás esetén maga a térdízületi porc károsodott így a fájdalom állandósulhat, főleg ha az ízületi kopás mértéke előrehaladott. Súlyos esetben műtéti beavatkozás és protézis beültetés válhat szükségessé.

A térd megbicsaklását, rogyadozását általában valamilyen irányú instabilitás okozza.

Normál esetben az izmok, szalagok, ízületi tok stabilizálják a térdünket, azonban ha valamilyen sérülés, vagy túlterhelés következtében ezek nem tudják ellátni funkciójukat, gyakran térdízületi instabilitás alakul ki. Ilyenkor a térdben olyan érzés keletkezik, mintha nem tartana, megbicsaklana, melynek következtében a járás, lépcsőzés bizonytalanná válik, a térd beduzzadhat, begyulladhat.

A leggyakoribb sérülések a szalag szakadások, ezen belül is az elülső keresztszalag szakadása melynek következtében a térdben lötyögő érzet alakul ki és instabillá válik. Az elülső keresztszalag szakadása jellemzően a térd hátra hajlítására, csavaró vagy egy hirtelen oldal irányú mozdulatra következik be, általában sportolás vagy szabadidős tevékenység következtében. Jellemző tünet az erős fájdalom, térdízületi duzzanat, a mozgások beszűkülése és a térdízületi instabilitás.

Az elülső keresztszalag (LCA) szakadás kombinálódhat a belső oldal szalag és a belső meniscus (rostporcos gyűrű) sérülésével, akár együttesen is (ez utóbbi az úgynevezett „unhappy triad”, vagy más néven szerencsétlen hármas). A szalag és a porc együttes sérülésekor általában valamilyen csavaró, forgó mozdulatra jelentkezik fájdalom, elakadás. Az oldalszalagok szakadása esetén a térdízületi fájdalom és duzzanat mellett oldal irányú instabilitás alakul ki.

Szalagsérülés esetén fontos szakorvos felkeresése a sérülés súlyosságának megállapítása céljából. Teljes szalag szakadás esetén javasolt a műtéti beavatkozás a további térdízületi károsodás megelőzése miatt. Minden esetben gyógytornász segítségével érdemes a térdízületet körülvevő izmok izomegyensúlyát rendezni és a stabilitást helyreállítani.

Ha a térd beduzzad, akkor a folyadék felszaporodik az ízületben vagy az ízület körüli szövetekben, mely minden esetben valamilyen gyulladásos folyamatra utal, melynek számos oka lehet:

• sérülés,
• trauma,
• ízületi gyulladás vagy arthritis,
• túlterhelés.

A legtöbb esetbena duzzanat mellett a térdízületi fájdalom és merevség is jelentkezik. Fontos a duzzanat hátterében álló probléma felderítése és kezelése, ugyanis a hosszú időn át fennálló duzzanat az izomerő csökkenéséhez, a térdízületi körül lévő izmok diszbalanszához, illetve Baker cysta kialakulásához vezethet.

Bizonyos sportok (kosárlabda, futball, síelés, futás), melyek a térd csavarásával járnak, könnyen vezetnek térdsérüléshez (pl. porcsérülés vagy szalag szakadás), melynek egyik tünete a térdízület fájdalmas duzzanata. Ezen kívül az életkor és az elhízás is rizikó tényezőnek számít.

A kor előrehaladtával az ízület természetes úton kopik és az időskori degeneratív porckopás egyik tünete szintén lehet a térdízületi duzzanat. Az elhízás következtében a térdet érő terhelés nő, mely a szöveteket és magát az ízületet túlterhelheti korai porckopáshoz vezetve. Az elhízás növeli a térd artrózis kockázatát és az egyik leggyakoribb oka a térdízületi duzzanatnak.

A térdízület túlterhelése és ezáltal a duzzanat kialakulása megelőzhető a térd körüli izmok egyensúlyának fenntartásával, illetve olyan mozgásformák választásával, amelyek nem terhelik a térdet (vízi aerobic, úszás).

A testsúly karbantartása nagyon fontos, hogy ne tegyük ki az ízületet extra terhelésnek. Ha már kialakult a probléma, mindenképp keressünk fel egy szakembert, hogy megállapítsa mi áll a fájdalmas térd duzzanat hátterében.

Gyakran előforduló jelenség, főleg idősek körében, hogy hidegfront hatására ízületi fájdalomra panaszkodnak. Köztudott, hogy a légnyomás változás hatással van az ízületek állapotára, de a páratartalom, hőmérséklet és a csapadékmennyiség is szerepet játszhat az időjárás következtében kialakuló ízületi fájdalmak megjelenésében. Az orvosok úgy gondolják, hogy az időjárás változáshoz köthető fájdalmak megjelenése főleg a hideggel és az esős idővel függ össze, azonban az erre vonatkozó adatok nem egyértelműek.

Számtalan tudományos kutatás készült a témában az elmúlt években, de nem született egyértelmű kapcsolat az időjárás változása és az ízületi fájdalmak megjelenése között.

Az egyik legnagyobb probléma, hogy ezekben a kutatásokban kevés ember vett részt, ami nem ad megbízható, valós adatokat a problémáról. A másik, hogy több feltevés is született. Az egyik, hogy számtalan arthritisben, vagy más néven ízületi gyulladásban szenvedő beteg érzékeny a légnyomás változásra. Ennek oka az lehet, hogy az ízületi porckopás következtében az érintett csontokban futó idegek érzékelik a nyomás változásokat, mely fájdalmat generál az ízületben.

A másik feltételezett ok, hogy az időjárás változás következtében az izmok, szalagok és a kötőszövet állapota megváltozik, ami nyomás gyakorolhat az arthritises ízületre. Alacsonyabb hőmérséklet következtében az ízületi folyadék sűrűbbé válik, ami az érintett ízületet merevségét eredményezheti.

A légnyomás és a hőmérsékletváltozáson kívül a hidegebb időre jellemző mozgásszegény életmód szintén hozzá járulhat az ízületi merevség és fájdalom kialakulásához. Hideg, esős időben többet vagyunk otthon vagy zárt térben, melynek következtében az izmainak berövidülhetnek, befeszülhetnek, ami az ízületi mozgástartományt csökkenti.

Számos tanulmány próbálta vizsgálni milyen időjárás változás következtében jellemzőek az ízületi fájdalmak. Egy nemzetközi tanulmányban 200 főből álló, térdízületi osteoarthritisben szenvedőket vizsgáltak és megállapították, hogy a hőmérséklet 10 fokkal való csökkenése, ezzel együtt a légnyomás változása és az ízületi fájdalmak fokozódása között van összefüggés. Azonban egy másik, ausztrál kutatásban nem találtak semmilyen kapcsolatot a térdízületi fájdalmak és az időjárás változás között.

Jól látható, hogy nincs egyértelmű tudományos magyarázat az időjárás változásai és a térdízületi fájdalmak megjelenése között. Azonban ha a fájdalom hátterében áll valamilyen mozgásszervi probléma, érdemes szakemberrel (orvossal vagy gyógytornásszal) konzultálni a probléma megoldása érdekében.

A térdízületet nem csak a combcsont és a sípcsont alkotja, hanem a combcsont elülső felszíne és a térdkalács között létrejött ízület is. A térd nyújtását és hajlítását a térdkalács megfelelő irányú elmozdulása követi, hiányában térdízületi mozgástartomány lecsökken. Szerepe van a combfeszítő izom működésében, helyzetét a combizom és az úgynevezett lig. patellae nevű szalag húzási iránya határozza meg a combcsont elülső felszínén. A térd hajlítása során nagymértékű nyomás nehezedik rá, így a szervezet egyik legvastagabb porcrétege borítja. Ezekből adódóan patella körüli térdfájdalmat számtalan tényező okozhatja.

A térdkalács hátulsó felszínén lévő porc károsodása felel a patella fájdalmak nagy részéért. A porcfelszín károsodása a kor előrehaladtával egy természetes folyamat. Azonban:

• a túlzott mértékű igénybevétel,
• a térdkalácsot körülvevő izmok egyensúlyának megbomlása (pl. a combfeszítő izom belső izmának gyengülése),
• az iliotibialis szalag feszülése,
• a túlsúly,
• az X-láb,
• a Q szög túlzott mértékű növekedése,
• a porcfelszín öröklött gyengülése

fokozhatják a porcréteg károsodását, így már fiatalabb korban is jelentkezhetnek patella körüli térdfájdalmak. A lépcsőn lefelé járás, a térd hajlított helyzetében jelentkező fájdalom, térdeléskor, guggoláskor jelentkező fájdalom, mint a patella porcos károsodására utalnak.

A térdkalács porcának lágyulása vagy más néven chondromalatia patellae már huszonévesen is jelentkező kórkép. Ilyenkor az ízületi felszínen porclágyulás indul meg, amely előfordulhat önállóan, de a porckopás részeként is. Erős fájdalom jellemzi, főleg guggolásból való felálláskor vagy hajlított térddel üléskor.

Fájdalmat okozhat a patella lateralizáció, ami azt jelenti, hogy a térdkalács nem teljesen illeszkedik a combcsonton lévő árokba, hanem kicsit oldal irányba mozdul el, melynek következtében a térdkalács belső felszínén lévő porcfelszín károsodik.

Ennek következtében kialakulhat elülső térd fájdalom vagy a térdkalács részleges ficamodása, mely fájdalmat okoz a térd elülső felszínén. Ezt a tünet együttest patellofemoralis szindrómának vagy futótérdnek nevezzük.

Hátterében állhat:

• izomegyensúly felbomlás,
• tengelyeltérések (X-láb, O-láb),
• statikai elváltozások (pl. lúdtalp),
• nem megfelelő cipőhasználat,
• extrém terhelés

Akármelyik kórkép is okozza a térdfájdalmat a patella körül, minden esetben fontos a fájdalom okának felderítése és a célzott terápia megkezdése. Erős fájdalom, illetve gyulladás esetén fontos lehet gyulladáscsökkentők és fájdalomcsillapítók használata, azonban ezt követően gyógytornász segítségével elengedhetetlen az anatómiai struktúra, a biomechanika és a megbomlott izomegyensúly rendezése.

Alapvetően, ha a térdízület ropogása, kattogása nem jár fájdalommal vagy duzzanattal, akkor ez egy normális jelenség.

Hátterében állhat:

• az ízületi felszínek egyenetlensége,
• az ínak feszülése,
• az ízbelhártyán lévő plica (nyálkahártyaredő, nyálkahártyakettőzet),
• az ízületi folyadékban keletkező apró gázbuborékok szétpukkanása.

Az ízületi folyadék biztosítja a csontok egymáson való súrlódásmentes elcsúszását, illetve tartalmazza a csontvégeket borító porcok számára szükséges tápanyagokat. Az ízületi folyadékban különböző gázok is találhatóak.

A térdízületi mozgások során az ízületi folyadék a tokon belül áramlik, ha az ízületi tok megfeszül, akkor gázok kilépnek a folyadékból és ezt hallhatjuk kattanásként, ropogásként.

Azonban ha a térd ropogásával, kattogásával fájdalom és/vagy duzzanat is társul, érdemes orvoshoz fordulni.

A fájdalmat és a duzzanatot számtalan probléma okozhatja:

• porcszakadás,
• porcleválás,
• ízületi gyulladás,
• degeneratív elváltozások,

melyet mindenképp ki kell vizsgáltatni. Ezt követően a terápia része a fájdalomcsillapítás és a duzzanat csökkentése, valamint a térdízület szabad mozgásának és teherbíró képességének helyreállítása.

Célzott gyógytorna alkalmazása minden esetben fontos az ízületi mozgástartomány helyreállítása és az izmok erejének növelése céljából a térd egészséges működése érdekében. Az ízületi terhelés csökkentése és az ízület tehermentes mozgatása segíti az ízületi folyadék termelődését, javítja a porc anyagcseréjét és tápanyag ellátottságát, mely segít megelőzni a kattogás hátterében álló probléma súlyosbodását.

Térdfájdalom megjelenése esetében nagyon fontos a kiváltó ok feltérképezése. Sokszor a térdízületben megjelenő fájdalom nem a térd tényleges strukturális elváltozása következtében alakul ki, hanem a medence, csípő vagy a boka megváltozott statikai viszonyai miatt.

A boka bedőlése, a lúdtalp, vagy a közép farizom gyengesége miatt a medence lebillenése mind-mind megváltoztatják a térd terhelési viszonyait, mely következtében fájdalom alakulhat ki.

Ezekből adódóan a térdfájdalom kezelése komplex feladat, fontos szakember, gyógytornász vagy súlyosabb esetekben orvos felkeresése.

A térdfájdalom kezelésében fontos a térd körüli izomzat egyensúlyának rendezése. Általában a combhajlító izom és combközelítő izmok feszesek és gyengék. A combfeszítő izom 4 izma közül a belső, aminek fontos szerepe van a térd stabilizálásában, gyenge, a külső izom pedig feszes és túlterhelt.

Az elülső és a hátulsó combizom tekintetében általában a hátsó gyengébb, mint az első, azonban arányaiban ennek fordítva kellene lennie. A combtávolító izmok, főképp a közép farizom sokszor alulműködik, ami miatt a tractus iliotibialis túlterhelődik.

Ezekből jól látható, hogy fontos a célzott gyógytorna feladatok végzése, hogy az alul és túlműködéseket korrigáljuk.

A meniscus két, félhold alakú rostporcos gyűrű a térdben, mely a combcsont és a sípcsont között helyezkedik el. Az ízületi felszínek egyenetlenségeit egyenlítik ki. A belső vagy medialis meniscus „C” alakú, míg a külső vagy lateralis meniscus majdnem gyűrű alakú.

Feladataik közé tartozik az ízületi felszínek kiegyenlítése, különböző mozgások, pl. futás, ugrás során a nyíróerők csökkentése, elősegítik a térd stabilitását, valamint eloszlatják az ízületi felszínek közti nyomást.

Gyakran a köznyelvben porcnak nevezik őket és sérüléseiket is hasonlóan emlegetik: porc sérülés, porcleválás. Azonban fontos megemlíteni, hogy ebben az értelemben nem csak a meniscusok sérülésére gondolhatunk, hanem az ízületi felszínt borító üvegporc sérülésére is.

A belső meniscus sérülése fordul elő gyakrabban, ami a rostporcos gyűrű szakadását jelenti, mely súlyosabb esetben porcleválással jár. Ilyenkor javasolt a levált darab mielőbbi eltávolítása műtéti úton, annak érdekében, hogy az ízületi felszínt borító üvegporc ne károsodjon.

A meniscus sérülés leggyakrabban a térdet érő valamilyen külső, hirtelen behatás, főleg rotáció következtében jön létre, azonban a hosszan tartó túlterhelés, mikrotraumák is vezethetnek a probléma kialakulásához. Az előbbi fiatalabb korban jellemző és gyakran társul a szalagok sérülésével, míg az utóbbi inkább idősebb korban jellemző.

A rostporcos gyűrű sérülésekor jellemzően a térd beduzzad, az ízületi résben hirtelen fellépő, erős fájdalom jelentkezik. A szakadás típusától függően a páciens a térdet nem tudja teljesen kinyújtani vagy behajlítani, esetleg enyhe hajlításban tartja, mert a leszakadt darab beékelődött az ízfelszínek közé.

Porcsérülés vagy porcszakadás esetén fontos orvoshoz fordulni. Általában már fizikális vizsgálattal megállapítható a meniscus sérülés, ha azonban ez nem egyértelmű MRI végzése javasolt.

A porcszakadást vagy porcleválás kezelése műtéti úton történik, rossz vagy helytelen kezelése tartós ízületi gyulladáshoz vezethet. A műtét során a levált porcdarabot eltávolítják, vagy a sérült részt összevarrják. A műtét során fontos a rostporcos gyűrű minél nagyobb mértékű megkímélése, ugyanis eltávolítása fokozza az ízületi instabilitást és gyorsítja az ízületi felszínek kopását.

A műtét követően célzott gyógytorna megkezdése javasolt, a mozgástartomány helyreállítása és a térd stabilizáló izmok erősítése céljából.

A nyáktömlők, vagy bursák a csontok, izmok, inak között helyezkednek lehetővé téve a csontokon való súrlódásmentes elmozdulást.

A térdízületben több nyáktömlő található, melyek közül az úgynevezett prepatelláris bursa gyulladása a leggyakoribb. Ez a nyáktömlő a bőr és a térdkalács között helyezkedik el, így olyan pácienseknél fordul elő ez a probléma, akik sokat térdelnek (pl. takarítónők, burkolók, kertészek). Ezen kívül valamilyen hosszabb ideje fenn álló, ismétlődő kisebb trauma (mikrotrauma), sérülés, ismétlődő nyomás, térdízületi gyulladás okozhatja a nyáktömlő gyulladását.

A nyáktömlő gyulladás vagy bursitis során folyadék szaporodik fel a tömlőben, ami súlyos esetben be is vérezhet. A térdkalács körül, alatt vagy felett okoz fájdalmat.

Gyakori a hirtelen fellépő, erős fájdalom és nyomásérzékenység, valamint a duzzanat az érintett területen. Jellemzően a térdízületi mozgások a fájdalom és a duzzanat miatt csökkenek, fájdalmassá válnak, ezen kívül az érintett területen a bőr bepirosodhat és meleggé válhat.

A térdízületi nyáktömlő gyulladás kezelésénél fontos elkülöníteni, hogy a gyulladást sérülés, trauma, túlterhelés vagy fertőzés okozza. A sérülések, traumák következtében kialakult bursitis esetén fontos az érintett végtag nyugalomba helyezése, fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés. Nagyon erős fájdalom és mozgáskorlátozottság esetén a térdízületbe adott szteroid injekciók alkalmazásával teljes gyógyulás érhető el.

Fontos, hogy ha a bursitis hátterében valamilyen ismétlődő mikrotrauma, túlterhelés áll fenn, akkor érdemes gyógytornász segítségével rendezi a statikai problémákat, a térd körüli izomzat egyensúlyát helyre állítani, annak érdekében, hogy a nyáktömlő gyulladás ne térhessen vissza.

Az térdízületi szalagok fontos szerepet töltenek be a térd stabilizálásában. Felépítésüket tekintve nagy szakító szilárdságú kollagén rostokból álló szövetek. Szakadásuk esetén az érintett szalagtól függően a térd különböző irányba instabillá válik.

A térdszalagok sérüléséhez vezethetnek:

• a hirtelen irányváltások,
• ugrásból való rossz földet érés,
• traumák,
• hirtelen csavaró mozdulatok főleg nagy intenzitású mozgásoknál.

Gyakori a sportolás közben, vagy alkalomszerű sportolás során elszenvedett sérülés. Ennek általában az az oka, hogy az illető nem melegít be, vagy nem megfelelően és ezáltal az ízület nincs felkészítve a szokatlanul nagy terhelésre, melynek következtében a hirtelen fellépő erőbehatások súlyos sérülések kialakulásához vezethetnek. A térd körüli izomzat egyensúlyának felbomlása vagy a nem megfelelő mozgáskoordináció is növeli a térdszalag szakadások esélyét.

A sérülés mértéke függ az érintett szalag megnyúlásától és szakadásának mértékétől. Megkülönböztetünk szalaghúzódást, amikor is a szalag nem szakadt el, csak megnyúlt; részleges és teljes szalag szakadást.

A térdízületben 4 szalagot különböztetünk meg:

• belső oldal szalag
• külső oldal szalag
• elülső keresztszalag
• hátulsó keresztszalag

Ezeken kívül fontos megemlítenünk itt is a tractus iliotibialis, vagy iliotibialis szalagot, mely fontos szerepet tölt be a térd oldal irányú stabilitásában. Valamint a sérüléseket tekintve az úgynevezett „unhappy triad”-ot, vagy szerencsétlen hármast, amikor az elülső keresztszalag, a belső oldalszalag és az egyik rostporcos gyűrű egyszerre sérül.

Részleges szakadás esetén a szalag részben elszakad, melyet a térdízület duzzanata, esetleges véraláfutása kísér. A térd mozgatása ilyenkor nehézkes és fájdalmas, a mozgástartomány lecsökkent.

A legtöbb esetben a részleges szakadások kezelését konzervatív úton végzik. Ilyenkor fontos, hogy mihamarabb visszaállítsuk a teljes mozgástartományt, megerősítsük a térdstabilizáló izmokat, melyhez érdemes szakember, gyógytornász segítségét kérni.

A személyre szabott, célzott terápiát minél hamarabb érdemes elkezdeni a sérülést követően a mihamarabbi gyógyulás elősegítése érdekében.

Teljes szalag szakadás esetén a térdízületi szalag teljesen elszakad, ami a térdízület duzzanatát és bőr alatti vérzést okozhat. Az ízület attól függően melyik szalag szakadt el, instabil lesz és képtelen a teherviselésre.

Leggyakrabban a belső oldalszalag és az elülső keresztszalag sérül sportolás közben fellépő csavaró mozdulatokra. Teljes szakadás esetén műtéti megoldást alkalmaznak azonnal vagy halasztottan. A szalagot általában a test más részéből vett ínnal pótolják artroszkóposan.

Az elülső keresztszalag (LCA vagy ACL) a szalagsérülések leggyakoribb elszenvedője. Az elsülő keresztszalag a combcsont hátsó, alsó végétől fut le keresztben a sípcsont elülső-belső felére. Két jól elkülöníthető rostköteg alkotja, egy elülső-belső és egy hátulsó-külső köteg.

A szalag összességében a térdízület hajlításakor, illetve a nyújtás legvégén feszül meg, korlátozva a sípcsont előre, illetve oldalra irányuló elmozdulását a combcsonthoz képest.

A szalag elhelyezkedéséből adódóan jól látható, hogy a sérülés általában az ízület csavarodása és oldal irányú billenése következtében jön létre. Ilyenkor a láb rögzített és a térd ellentétes irányba mozdul el. A sérülés pillanatában gyakori a reccsenő, szakadó hang, melyet éles, erős fájdalom követ. Ilyen jellegű traumát okozhat még az ugrásból nyújtott lábbal talajra érkezés, ha a térdízület nagyon kifeszített helyzetben van.

A szalag szakadást követően a térdízület instabillá válik, bizonyos mozgások pl. a futás, guggolás kivitelezhetetlenek. A sérülést követően az ízület bedagad, nyomás érzékeny lesz, és be is vérezhet. A térdízületi mozgások csökkenek és fájdalmassá válnak. Gyakran az LCA sérülése meniscus sérüléssel is jár, ilyenkor a páciens a térd nyújtása során elakadást érez.

Jellemző sérülés olyan sportolók körében ahol a térdízület nagy igénybevételnek van kitéve, fontosak a hirtelen irányváltások, vagy gyakori a hirtelen fellépő külső erőbehatás pl. labdarúgás, kézilabda, küzdősportok, síelés.

A hátulsó keresztszalag vagy LCP a combcsont elülső részéről fut le keresztben a sípcsont hátsó része felé. Két részre lehet osztani, egy elülső belső és egy hátulsó külső kötegre. Főleg a térd hajlított helyzetében feszül meg, illetve a térd nyújtásakor megakadályozza a sípcsont hátrafelé történő elmozdulását a combcsonthoz képest.

Sérülése lényegesen ritkábban fordul elő és általában valamilyen külső direkt behatásra jön létre. Kialakulásában elsősorban a túlzott mértékű berotáció vagyis a térd befordulása játszik szerepet, vagy olyan közúti baleset, mely során a térdet elölről éri ütés (pl. műszerfallal ütközés).

A térd a sérülést követően beduzzad, fájdalmassá válik, instabilitás kevés esetben figyelhető meg. A mozgástartomány csökkenése a fájdalomtól és a duzzanat mértékétől függ.

Kezelése konzervatívan úton történik személyre szabott gyógytornával. Műtétre általában kombinált sérülés esetén van csak szükség, amikor nem csak a hátulsó keresztszalag, hanem valamelyik oldalszalag is megsérül.

A térdízületet oldalról 1-1 szalag stabilizálja, ezek a belső és a külső oldalszalag. A belső oldal szalag a combcsont hátulsó részéről húzódik előrefelé a sípcsonthoz, míg a külső oldal szalag a combcsonttól húzódik enyhén hátrafelé a szárkapocscsontig.

Az oldalszalagok a térd nyújtásakor feszülnek meg, megakadályozva a túlzott mértékű nyújtást, vagyis az úgynevezett hiperextenziót, illetve korlátozzák az oldal irányú elmozdulásokat.

Ebből adódóan az oldalirányú erőbehatások az ellenkező oldali szalag sérülését hozzák létre (szalag húzódás, szalag szakadás vagy a szalag csontos eredésének kiszakadása), mely a térd oldal irányú instabilitásához vezet.

Önálló oldalszalag sérülés ritkán jön létre, inkább a belső oldalszalag és az elsülő keresztszalag együttes sérülése a gyakori csavarásos mechanizmusok, illetve a térdet külső oldalról ért rúgások, ütések hatására.

Sérülés esetén a fájdalom a térdízületi rés alatt vagy felett érezhető, nagyobb duzzanat nélkül. Instabilitás érzéssel ritkán jár, azonban a térd mozgatása akadályozottá válhat.

Szalaghúzódás és részleges szakadás esetén jegelés, rugalmas pólya viselése és célzott gyógytorna végzése javasolt szakember segítségével, a mozgástartomány helyreállítása és az izmok erősítése céljából. Teljes szakadás esetén a probléma megoldása műtéti úton történik szalag varrat használatával.

Térdhúzódásról akkor beszélünk, amikor a térdet körülvevő szalagok, inak, izmok vagy egy hirtelen rossz mozdulatra, vagy többszöri ismételt túlnyújtás, túlerőltetés következtében meghúzódnak.

Jellemzően a térdet terhelő, gyakori ütközéssel, eséssel járó sportágakban (futball, kézilabda, síelés, küzdősportok) jellemző sérülés. Ilyenkor fájdalom, izomgörcs, a sérülés helyén pedig duzzanat, gyulladás alakulhat ki, mely az érintett izom működésének sérülésével és az ízület mozgástartományának csökkenésével jár.

A térd húzódás mértékének megállapítása érdekében érdemes szakorvoshoz fordulni. Enyhe esetben a szalag csak megnyúlik, súlyos sérülés esetén nagy fájdalommal járó részleges vagy teljes szakadás is kialakulhat.

A térdet körülvevő izmok, inak húzódása esetében legfontosabb az ízület nyugalomba helyezése. Gyakori, hogy a nyugalomba helyezést követően a fájdalom csökken, azonban mozgatásra jelentősen fokozódik. A nyugalomba helyezés mellett fontos az érintett terület jegelése, felpolcolása a fájdalom csillapítás, gyulladáscsökkentés miatt.

Amennyiben a sérülése nem súlyos néhány hét pihentetés elegendő a teljes gyógyuláshoz. Azonban fontos tudni, hogy az inak, szalagok vérellátása gyenge, ezért a húzódások gyógyulási ideje gyakran hosszadalmas lehet. Sokan nem várják ki a gyógyulási időt, melynek következtében az adott terület újra sérülhet, mely súlyosabb probléma kialakulását, gyakran az ín, szalag szakadását eredményezheti.

A gyógyulást elősegíti célzott gyógytorna gyakorlatok végzése szakember segítségével. Célja a regeneráció segítése, az izomerő helyreállítása, az izmok rugalmasságának és nyújthatóságának növelése és a térdízületi stabilitást megőrzése.

Térdműtétre általában valamilyen trauma, sérülés vagy előrehaladott kopásos megbetegedés esetén kerül sor. Térdízületünk a testünk egyik legfontosabb és legnagyobb ízülete, fontos szerepe van a teherviselésben.

Az ízületet alkotó izmoknak, szalagoknak egyszerre kell stabilitást és mobilitást biztosítania. Ebből kifolyólag a térdízület ki van téve a sérüléseknek, amelyek leginkább sportolás, szabadidős tevékenység vagy házi munka során jönnek létre.

Leggyakoribb sérülések, melyek kezelése műtéti ellátást igényel:

• meniscus szakadás
• porcleválás
• szalag szakadás
• a térdkalács (patella) elmozdulása
• chondropathia (porckárosodás)

A műtéti eljárások artroszkóposan történnek. Az artroszkóp a térdsérülések diagnózisában és kezelésében az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer. Ez egy kisebb, rutinszerű beavatkozás, mely során egy kis metszést ejtenek a térd körül, bevezetik az artroszkópot a térdízületbe.

z a típusú eljárás lehetővé teszi, hogy ízületi feltárás nélkül megvizsgálják a térdízületet és segítségével megtalálják, helyreállítják és eltávolítják a sérült részeket. Az ilyen típusú térdműtétek előnye, hogy a sebgyógyulási és a rehabilitációs idő lerövidül.

Lehetséges térdműtét eljárások

Meniscus műtét:

A térdízületben lévő rostporcos gyűrű a meniscus, mely a térdízület erőteljesen csavarása, túlhajlítása esetén sérülhet, elszakadhat vagy a kor előrehaladtával, túlzott mértékű igénybevétel következtében elhasználódhat.

A sérüléstől függően végezhetnek részleges vagy teljes menisectomiát, amely során eltávolítják az elszakadt porc részt. A másik térdműtéti eljárás az ún. meniscus resectio, amikor is a sérült meniscust eltávolítják a térdízületből.

Artroszkópos mozaikplasztika:

Az ilyen jellegű térdműtétek során a térd nem teherviselő részeiből emelnek ki ún. autogén graftokat, melyeket a porchiányos területre ültetik be mozaikszerűen. Az autogén graft lényege, hogy a hiányzó részeket a szervezet más területéről vett saját szövettel pótolják.

Artroszkópos elülső keresztszalag rekonstrukció

Az elülső keresztszalag sérülése leginkább a térdízületet érő külső csavaró hatásokat következtében jön létre. Részleges szakadás vagy kismértékű instabilitás esetén konzervatív kezelés, gyógytorna javasolt.

Teljes szakadás vagy nagymértékű instabilitás esetén artroszkópos térdműtét végeznek. A térdműtétet vagy a sérülést követően azonnal elvégzik, vagy halasztottan a sérülést követő 8. hét után. A halasztott műtét esetén fontos a duzzanat mértékének csökkentése, célzott gyógytornával a combizom erősítése és a teljes nyújtás elérése.

A térdműtét során teljes elülső keresztszalag szakadás esetén a sebész saját szervezetből vett grafttal helyettesíti az elszakadt szalagot.

Szabadtest eltávolítás

Szabadtest eltávolító térdműtét során úgymond kitisztítják a térdízületet a térdben található szabad testektől, levált porc daraboktól.

Protézis beültetés

Ha a térdízületi porc a nem megfelelő terhelés, túlterhelés vagy a kor előrehaladtával elhasználódott, a másik térdműtéti lehetőség a térdprotézis beültetés. Protézis beültetés során beszélhetünk szánkó protézisről, teljes térdprotézisről és patellofemoralis protézisről.

A szánkóprotézis a térdízület egyik, többnyire belső felszínén pótolja az ízületi felszínt, míg a teljes protézis esetében a teljes combcsonti és sípcsonti részt pótolják. Ebben az esetben az elhasználódott ízületi felszínek eltávolításra kerülnek és helyettük a combcsontba és a sípcsontba fém részek kerülnek beültetésre.

A legújabb protézisek már az egészséges térdízülethez nagyon hasonló biomechanikával rendelkeznek, így az érintett térd mozgásterjedelme elérheti az ép ízületét. A patellofemoralis protézis, akárcsak a szánkó protézis egy részleges protézis, amelyet a térdkalács felszínének kopása esetén használnak.

Térdműtétet követően elengedhetetlen a mihamarabbi funkcionális kezelés, így a célzott gyógytorna megkezdése. A műtétet követő egy két napban tehermentesített torna, segédeszközzel való mobilizáció és a térd géppel történő passzív mozgatása történik. Ezt követően a fokozatos terhelés és a rendszeresen végzett gyógytorna gyakorlatok segítenek a mihamarabbi fájdalom mentes mozgás elérésben szakember vezetésével.

Térd rándulás leggyakrabban esés, túlzott mértékű nyújtás vagy valamilyen hirtelen mozdulat következtében jön létre. A térd rándulás tünetei a sérülése súlyosságától függően több félék lehetnek. Leggyakrabban fájdalom, duzzanat, a mozgástartomány csökkenése jelentkezik.

A kismértékű térdrándulás csak minimális mozgáskorlátozottságot eredményez, közepes vagy annál súlyosabb esetben azonban szalag szakadás, és emiatt térdízületi instabilitás is kialakulhat. Súlyos rándulás esetén nagy fájdalom, duzzanat és az ízületi mozgások teljes korlátozottsága jellemző.

Enyhe és közepes mértékű rándulás esetén nincs szükség műtétre. Fontos a sérült térd nyugalomba helyezése, valamint a fájdalom csillapítás és a gyulladás csökkentés. A fájdalom csökkentésében segíthet a jegelés, valamint az érintett oldal rögzítése és felpolcolása. A térd rándulást követő 2-3. napon fontos elkezdeni a célzott rehabilitációt gyógytornász segítségével.

A gyógytorna célja az ízületi mozgásbeszűkülés csökkentése, a mozgástartomány növelése és helyreállítása, a térdet körülvevő izmok rugalmasságának és erejének növelése. A mozgás javítja a sérült terület vér és tápanyag ellátottságát, ezáltal elősegítve a gyógyulást.

A rándulások megelőzése érdekében a különböző sport és szabadidős tevékenység végzése előtt fontos a bemelegítés, utána pedig a nyújtás. Fontos a mozgásszegény életmód csökkentése, így a kondíció javítása különböző fizikai tevékenységekkel.

A testsúly karban tartása és a megfelelő folyadék pótlás segít a megfelelő hidratáltsági és tápanyag ellátottsági állapot megőrzésében, mely hozzájárul az izmok megfelelő működéséhez.

Térd artrózis vagy térdízületi kopás alatt a combcsont, a sípcsont és a térdkalács közötti porcfelszínek elhasználódását, kopását értjük. A térdízület egy teherviselő ízület, ami azt jelenti, hogy állandó terhelésnek, mozgásnak van kitéve.

Ha eleget és megfelelően mozgunk, akkor javul az ízület keringése, termelődik az ízületi folyadék, ami biztosítja az ízületi felszínek egymáson való elcsúszását, illetve a csontvégeket borító porcok tápanyag ellátottságát.

Azonban ha nem mozgunk, vagy keveset én nem megfelelően egyre kevesebb ízületi folyadék termelődik, az ízületi rés, ami a két ízesülő csontvég között található, beszűkül és az ízületi felszínek kedvezőtlenül súrlódnak egymáson. Amennyiben ez a terhelés hosszú ideig fenn áll, akkor ez ízületi felszínek roncsolódnak, idővel teljesen degenerálódnak.

A korai térd artrózisnak gyakran nincsenek röntgen képen látható jelei, azonban a beteg a térdfájdalmat már érzékeli. Azonban a térd artrózis mértéke és a fájdalom nem mindig arányos egymással. Gyakran találkozni olyan röntgen felvétettel, ahol a porckopás előre haladott, de a páciensnek alig vannak panaszai.

Általában a betegség korai stádiumában csak fájdalom jelentkezik, főleg terhelésre, majd a későbbiekben indítási fájdalomról panaszkodnak a páciensek, ami ha „bemelegedett” az ízület, akkor elmúlik. Előrehaladott állapotban a fájdalom állandósul, mozgáskorlátozottság és a térdízület instabilitása jelentkezik.

A térd artrózis kezelése függ a probléma súlyosságától. Leggyakrabban a térd belső felszínén alakul ki porckopás, ami egy pontban okoz fájdalmat az ízület belső oldalán. Kezdeti stádiumban fontos a rendszeres és megfelelő testmozgás, túlsúly esetén pedig a testsúlycsökkentés.

Célzott gyógytornával a rossz ízületi terhelés elkerülhető, a térdstabilizáló izmok ereje növelhető, az izomegyensúly megbomlás helyreállítható. Fájdalom esetén fontos a fájdalomcsillapítás és a gyulladáscsökkentés, de ez önmagában nem elég, hogy elkerüljük a korai térd artrózis súlyosbodását.

Az ízületbe adott porcképzők és gyógyszerek enyhíthetik a panaszokat, de ezek sem helyettesítik a térdízületi terhelés javítása érdekében tett életmódbeli változtatásokat.

Előrehaladott, az egész térdet érintő kopás esetén a térd gyakran duzzadt, fájdalmas, az ízületi mozgások lecsökkentek. Ilyenkor már szóba jöhet a műtéti kezelés, nagyon súlyos esetben pedig a térdízület protézissel történő ellátása.

A térdfájdalom leggyakoribb, konzervatív úton történő kezelése a célzott, személyre szabott gyógytorna. A gyógytornász felméri a sérült, károsodott térdízület állapotát, megvizsgálja, hogy mi állhat a fájdalom hátterében és az eredmények alapján kezdődik meg a kezelés és a gyógytorna feladatok végzése. Első és legfontosabb szempont a fájdalom csillapítás és az ízületi mozgástartomány helyreállítása és teljessé tétele.

Ehhez elengedhetetlen a feszes, zsugorodott lágyrészek lazítása, nyújtása, ízületi mobilizációval az ízületen belüli mozgások helyreállítása. Emellett fontos a térdet körül vevő, gyengült izmok célzott erősítése az izomegyensúly felbomlás helyreállítása céljából.

Problémától függően érdemes a csípő és a boka ízületet is megvizsgálni, ugyanis gyakran a csípő vagy a boka nem megfelelő mozgása vagy izom diszbalansza vezet térdízületi fájdalmakhoz. Jellemzően a csípő ízületi mozgások beszűkülnek, a közép farizom gyengévé válik, mely a térdízület nem megfelelő terheléséhez vezet. A bokát tekintve, gyakori az instabilitás, melyet szintén a térdízület túlterhelésével kompenzálunk.

Fontos a közép farizom és a belső combizom megerősítése a medence stabilitása szempontjából, illetve a combfeszítő és a combhajlító izom erejének helyreállítása a térd megfelelő terhelése érdekében. A combfeszítő izom vagy négyfejű combizom jellemzője, hogy a belső fej elgyengül a külső fej pedig túl feszessé, erőssé válik, melynek következtében a térdkalács és a térd asszimetrikusan terhelődik. Ennek megelőzése vagy helyreállítása érdekében fontos a célzott, szelektív combizom erősítés az optimális terhelés kialakításához.

Számos fájdalmat enyhítő és gyulladást csökkentő krém létezik a térdízületi problémákra. Ezek a készítmények a bőrre kenve, és azon át felszívódva fejtik ki hatásukat. A legtöbb készítmény mesterséges alapanyagokból, non szteroid és szteroid gyulladáscsökkentőkből áll, azonban kisebb problémák esetén a természetes összetevőjű krémek is hatékonyak lehetnek, továbbá kevesebb mellékhatást okozhatnak.

A természetes alapanyagú krémeket enyhe fájdalmaknál, sérüléseknél, túlterheléseknél, helytelen futásból vagy kerékpározásból adódó fájdalmak esetén javasolt használni. Ilyenek lehetnek a különböző sport krémek, feketenadálytő alapú, vagy kapszaicin alapú krémek.

Ezek a kisebb problémákra, fájdalmakra nyújthatnak megoldást, azonban ha a fájdalmat valamilyen súlyosabb sérülés, ízületi kopás, porckárosodás okozza, vagy egy régóta fennálló panaszról beszélünk érdemes szakember segítségét kérni a probléma felderítéséhez és megoldásához, illetve az orvos által előírt gyulladáscsökkentő készítményeket alkalmazni.

A különböző eredetű térdfájdalmak enyhítése történhet szájon át szedhető vagy injekciós gyógyszeres kezeléssel is.

A vény nélkül kapható fájdalomcsillapító készítmények (pl. acetaminofen, ibuprofen, diclofenac) enyhíthetik a kisebb fájdalmakat, azonban ha ezek nem segítenek, szükség lehet vényköteles gyógyszerekre, vagy helyileg az ízületbe adott szteroid alapú injekciós kezelésre is. Ez utóbbi helyileg csökkenti a gyulladást és akár több hónapra is enyhítheti a fájdalmat.

A gyógyszeres készítmények használata nem oldja meg a problémát, csak a tüneteket enyhíti.

Minden esetben fontos a fájdalom hátterében álló okok felderítése és kezelése szakorvos vagy gyógytornász segítségével. Akut, nagyon erős fájdalom vagy gyulladás fennállása esetén a gyógytorna csak ezen panaszok enyhülése után kezdhető meg.

Az akupresszúrás pontok stimulálása csökkentheti a fájdalmat és a gyulladást, ugyanis ezen pontok ingerlése a szervezet öngyógyító, fájdalomcsillapító mechanizmusait indítja be.

Az ilyen jellegű kezelések a térd gyulladásos megbetegedéseinél, sérüléseiből vagy túlterhelésből adódó fájdalmaknál és a térd kopásos, degeneratív megbetegedéseinél hatásosak.

A kezelés a fájdalom helyén történik, a megfelelő fájdalom receptorok blokkolásával és az idegrendszer fájdalom gátló pályarendszerének aktiválásával.

Az akupresszúra nem gyógyítja meg a bekövetkezett károsodást, de enyhíti a fájdalmat és megakadályozhatja a további rosszabbodást.

Súlyos sérüléseknél, illetve előrehaladott porckárosodás esetén műtéti kezelésre van szükség a térdízületi problémák megoldására.

A leggyakoribb műtéti eljárás az artroszkópos műtét, mely egy minimál invazív műtéti eljárás, a sebész egy kis metszésen keresztül bevezeti az artroszkópot az ízületbe és segítségével megkeresi, helyreállítja, vagy ha szükséges eltávolítja a sérült részeket.

Leggyakrabban ilyen műtétet:

• meniscus sérülés,
• porc felpuhulás,
• elülső keresztszalag szakadás
• a térdkalács elmozdulása

esetén végeznek.

Legnagyobb előnye ennek a típusú beavatkozásnak, hogy a műtéti idő és a műtétet követő rehabilitáció lerövidül. A beteg hamarabb visszatérhet korábbi életviteléhez, munkájához vagy a sportoláshoz. Az ízületet nem nyitják fel, így kevésbé károsodnak az ízületet körülvevő lágyrészek (izmok, szalagok, ízületi tok). A kis metszés adódóan gyorsabb a sebgyógyulás és a műtét utáni fájdalom is enyhébb.

A műtétet minden esetben szakorvosi konzultáció előzi meg, ahol az orvos mérlegeli a beavatkozás szükségességét. Amennyiben szükség van műtétre, szükség van laborvizsgálatokra, illetve aneszteziológiai konzultációra, de erről a szakorvos minden esetben tájékoztatást ad.

A legtöbb esetben artorszkópos műtét után már a beavatkozást követő napon megkezdődhet a gyógytorna, illetve ha nincs szövődmény, láz, gyulladás akkor a beteg távozhat. Általában 1 héttel a műtét után eltávolítják a varratokat és a sérülést típusától függően megkezdődhet a rehabilitáció. A sérüléstől és a probléma súlyosságától, valamint a műtéttől függően egyéni eltérések lehetnek, melyről minden esetben a szakorvos dönt és tájékoztat.

A másik gyakori műtét a protézis beültetés, mely során feltárják az ízületet és a porckárosodástól függően kicserélik egyik vagy mindkét porcfelszínt. Megkülönböztetünk szánkó protézist vagy teljes térd protézist. Szánkó protézis beültetése általában az ízületi kopás enyhe formájánál kerül sor, amikor még megelőzhető az ízületi gyulladás terjedése és a porcfelszín károsodásának rosszabbodása.

Ilyenkor csak a térdízület egyik oldala van elhasználódva. Teljes protézis beültetésre akkor van szükség, ha a térdízület egészét érinti a porckárosodás, ilyenkor az ízület mind a combcsonti felszínét, mind a sípcsonti felszínét mesterségesen pótolják.

A térdízületi fájdalmak megjelenése esetén előfordul, hogy a fájdalom oka nem is a térdben keresendő. Gyakori jelenség, hogy a térdfájdalom hátterében a boka instabilitása, a csípő mozgásbeszűkülése vagy a medence nem megfelelő helyzete áll.

Ezen kívül az alsó végtagon eredő, illetve tapadó izmok befolyásolhatják a térd helyzetét ezáltal izomegyensúly felbomlást, túlterhelést okozva. Ezeket a statikai, biomechanikai elváltozásokat képzett manuálterapeuta segítségével felderíthetjük, és célzott kezeléssel megoldhatjuk.

Manuálterápiás kezelés során a terapeuta felméri a páciens állapotát, hosszas és alapos vizsgálat és tesztelést követően, az ok-okozati összefüggések ismeretében kezdi meg a terápiát. A legtöbb esetben az izomegyensúly helyreállítása, a zsugorodott izmok nyújtása, lazítása, a gyenge izmok erősítése történik. A merev, nem megfelelően működő ízületeket mobilizálja különböző mobilizációs technikákkal annak érdekében, hogy az ízületi mozgástartomány helyre álljon, és a terhelés javuljon. A pácienst megtanítja, hogyan tartsa magát helyesen, hogyan végezze a munkáját és, hogyan sportoljon megfelelően. Az ízületi mobilizációs kezelés mellé célzott gyógytorna gyakorlatokat ad, hogy a passzívan elért eredmények a későbbiekben is megmaradjanak és, hogy gyorsabb legyen a gyógyulás.

A manuálterápiás kezelések lényege, hogy a terapeuta megtalálja a térdízületi fájdalom forrását, és ennek megfelelően kezelje a problémát.

A térdműtét utáni gyógytorna függ a sérülés és a műtét típusától.

Elülső keresztszalag szakadás esetén a rehabilitáció első szakaszában, az úgynevezett maximális védelmi fázisban (3-5. hét) elsődleges cél a fájdalom csökkentése, a graft védelme, a tehermentesítés és a mozgásterjedelem limitálása, melyet szakorvos határoz meg.

Fontos a nyílt láncú combfeszítő feladatok kerülése és a kontraktúrák elkerülése. A 90°-os térdhajlítást nagyjából a műtétet követő 5-6. hétig el kellene érni. Ebbe az időszakban fontos az elülső combizom izometriás erősítése a sorvadás megelőzése miatt és térdmozgató gép alkalmazása a kontraktúrák kialakulásának megakadályozása érdekében.

A mérsékelt védelmi fázis során (5-12. hét), fontos a végextenzió mihamarabbi elérése, a terhelés megkezdhető és fokozatosan növelhető, de a rotációs és oldal mozgások még kerülendők. Az izomerősítés ekkor már hangsúlyosabb, azonban a 8. hétig inkább zárt láncú gyakorlatok végzése javasolt.

Három hónap után a mozgásterjedelem teljes elérése az izomerő célzott fejlesztése, akár instabil felszínen is és a terhelés fokozatos növelése a cél. Szobabiciklizés, gyors és hát úszás, lépcsőzés a mérsékelt védelmi fázisban elkezdhető, futás a 10-12. héttől javasolt. A minimális védelmi fázisban már gyakorolhatóak az oldal irányú terhelések, a mellúszás, illetve a konditermi gépek használata.

Térdprotézis beültetés során, már a műtétet követő néhány nap elteltével fel kell állni a betegnek az ágyból, és mankóval vagy járókerettel járnia, hogy a protézis beépülését segítse. A kórházi tartózkodás alatt térd mozgató géppel és gyógytornával segítik a térd mozgatását és a térdet körülvevő izmok erősítését, ezáltal a térd stabilitásának növelését. Általában a beteget akkor engedik haza a kórházból, ha már tud önállóan közlekedni, kikelni az ágyból, lépcsőzni és a fürdőszobát használni.

Állapottól függően a műtétet követő 10-14 napig csak járókerettel sétálhat a páciens, majd ezt követően térhet át könyök mankóra, de mindig a szakorvosi vélemény dönt a terhelésről és a segédeszköz használatról. Egyéni eltérések lehetnek általános állapottól és izomerőtől függően.

Az első 3 hétben főleg tehermentesített helyzetben (fekve, ülve) végezzük a gyógytorna gyakorlatokat, majd ezt követően lehet a terhelést fokozatosan emelni. A rehabilitáció során legfontosabb a térd teljes nyújtásának elérése, az állás biztonságossága érdekében. Nagyjából 3 hónap alatt érhető el, hogy a beteg egyenes talajon, korlátozás nélkül járhasson, és általában a műtét után fél évvel lesz teljes a rehabilitáció.

Rendelőnk frekventált helyen a Batthyányi tér közelében helyezkedik el, csendes és nyugodt környezetben. Ha autóval érkezne hozzánk, parkolóhelyet a környező utcákban könnyű találni.

Bejelentkezhet hozzánk online illetve telefonon is. Fizethet készpénzzel, bankkártyával, szép kártyával és egészségpénztári kártyával is. Az első alkalom, az állapotfelmérés díja magasabb, a 2. alkalomtól van lehetőség 5 és 10 alkalmas bérlet vásárlására, mellyel kedvezőbb áron nyújtjuk szolgáltatásunkat.

Nálunk, más rendelőkkel szemben a terápia árába a különböző manuálterápiás módszerek, gyógytorna, McKenzie terápia, kinezio tape használat, amennyiben szükség van rá, beletartozik az alkalom díjába.

Rendelőnkben kiváló, szakképzett, tapasztalt gyógytornász szakemberek várják állapotfelmérésre, majd a terápia kidolgozását követően megkezdődhez a célzott kezelés. Az állapotfelmérés során a gyógytornász megkeresi a fájdalom okát, így a problémát gyógyítjuk és nem a tüneteket. A kezelési tervet közösen állítjuk össze, és azonnal megmondjuk, ha orvosi segítségre van szükség.

Amennyiben Önnek térdfájdalma van, vagy gyógytornára van szüksége, forduljon hozzánk bizalommal. Nincs várakozási idő és néhány napon belül tudjuk fogadni.

Nem régóta fennálló futótérd probléma esetén gyógytorna segítségével a gyógyulás 3-6 hét alatt elérhető. Fontos a külső kötőszövetes lemez lazítása, a térd körüli izmok izomerő egyensúlyának rendezése, a medence és a boka stabilitásának fejlesztése.

Ehhez kezdetben szelektív izomerősítő gyakorlatokat alkalmazunk, majd haladunk az egyre komplexebb feladatok felé. A teljes gyógyulás érdekében fontosak az instabil felszínen végzett és ugrásokkal, futótechnika fejlesztéssel foglalkozó gyakorlatok végzése, a probléma kiújulásának megelőzése érdekében.

A műtét utáni rehabilitáció függ a sérüléstől és a műtét típusától. Keresztszalag szakadás esetén a hétköznapi életbe való visszatérés 3-5, míg a sportba való visszatérés 6, de akár 8 hónapig is eltarthat.

A rehabilitáció első szakaszában, az úgynevezett maximális védelmi fázisban (3-5. hét) fontos a graft védelme érdekében a nyílt láncú combfeszítő feladatok kerülése, a tehermentesítés és a mozgásterjedelem limitálása, melyet mindig a szakorvos határoz meg. A kontraktúrák elkerülése érdekében érdemes térdmozgató gépet használni a megengedett mozgástartományon belül.

A 90°-os térdhajlítást nagyjából a műtétet követő 5-6. hétig el kellene érni, és fontos az elülső combizom sorvadásának megakadályozása izometriás gyakorlatokkal. A maximális védelmi fázist követően, nagyjából az 5. héttől fontos a végextenzió mihamarabbi elérése, ami elengedhetetlen az álláshoz, járáshoz, valamint a mozgástartomány növelése. Az izomerősítés ekkor már hangsúlyosabb, azonban a 8. hétig inkább zárt láncú gyakorlatok végzése javasolt.

3 hónap után a mozgásterjedelem teljes elérése az izomerő célzott fejlesztése, akár instabil felszínen is és a terhelés fokozatos növelése a cél.

Jól létható a fenti két példából, hogy a gyógyulás sebessége és a betegség kimenetele térd gyógytorna során függ a fájdalom mértékétől, a probléma fennállástól. Ha egy régóta fennálló panaszról van szó, melyet valamilyen statikai vagy biomechanikai zavar vagy az izomegyensúly felbomlása okoz, akkor rehabilitáció is tovább tarthat.

A nem megfelelő terhelés miatt kialakuló fájdalom esetén fontos a fájdalom okának megkeresése, és a statika rendezése, melynek időtartalma a probléma súlyosságától függően változó lehet. Kisebb húzódások, rándulások pár hét alatt fájdalom mentessé válhatnak.

A térd gyógytornaminden esetben egy állapotfelméréssel kezdődik. Ilyenkor a gyógytornász kikérdezi a pácienst a panaszokról, mikor kezdődött a fájdalom, hol van a helye, milyen a jellege, típusa. Ezt követi a fizikális vizsgálat, mely során nem csak a térdet, hanem az egész testet megvizsgáljuk, ugyanis gyakran a fájdalom forrása nem a fájdalom helyén van.

Először egy testtartás vizsgálattal megnézzük az esetleges statikai eltéréseket (pl. medence helyzete, boka helyzete, talpboltozat), majd nem csak a térd, hanem esetleg a csípő és a boka ízületeinek aktív mozgás vizsgálata következik.

Ezt követően a gyógytornász passzívan is megvizsgálja az ízületi mozgásterjedelmet és az izmok, környező lágyrészek állapotát. Ha szükséges speciális teszteket véges a pontosabb diagnózis felállítása érdekében, illetve ha a probléma olyan, akkor szakorvosi konzultációt javasol a páciensnek.

A vizsgálatot és a mozgásszervi diagnózis felállítását követően kezdődik meg a célzott terápia, mely során, ha szükséges a gyógytornász a zsugorodott, letapadt lágyrészeket különböző manuális technikákkal, nyújtó gyakorlatokkal fellazítja, illetve otthonra házi feladatként célzott nyújtásokat, illetve SMR henger használatát feladhatja a mozgástartomány javítása érdekében.

Ezt követően megkezdődik a gyengült izmok erősítése, először szelektív izomerősítő gyakorlatokkal. A terápia során az egyszerű gyakorlatoktól haladunk az egyre komplexebb, eszközökkel és proprioceptív fejlesztéssel összekötött gyakorlatok felé annak érdekében, hogy a térdízület minden helyzetben stabil legyen.

Térd gyógytornára időpontot honlapunkon keresztül online bejelentkezéssel vagy telefonon keresztül foglalhat. Szakképzett gyógytornászaink empatikusan és 100%-os odafigyeléssel dolgoznak. Miután telefonon, vagy online bejelentkezett, e-mailben kap egy értesítést az időpontról és az első alkalommal kapcsolatos tudnivalókról.

Az első alkalom egy állapotfelméréssel kezdődik, melyre, ha vannak, akkor hozzuk el az orvosi papírokat, leleteket. A gyógytornász megnézni, és ha a szükséges, elmagyarázza a páciensnek mi áll benne.

Érdemes váltó ruhát hozni, hogy kényelmesen érezzük magunkat az órán. Térdprobléma esetén a rövidnadrág viselése javasolt, hogy az elváltozások könnyen megvizsgálhatóak legyenek.

A panaszok megbeszélést a fizikális vizsgálat követi, mely után megkezdődik a célzott terápia. A pácienssel közösen alakítjuk ki a kezelési tervet, megbeszéljük a várható alkalmak számát a probléma súlyosságától függően, és ha szükséges javaslunk orvosi konzultációt.

Rendelőnkben igyekszünk a legmagasabb szolgáltatást nyújtani, a tünetek pontos okát feltárni és ennek megfelelően felépíteni a terápiát.